Ma végre evett megint halat (hering, lazac) és csirkemellet is. A menüben ezen felül szerepelt még főtt tojás, az imádott dinnye és szárított lisztkukac, amiket szétdobáltam a fürdőben, és a vízbe is, h tanulja meg kihalászni onnan...:D Bár mondjuk nem volt nehéz dolga, úsztak a vízen. :D
Amúgy a tegnapi diétának megvolt az eredménye. Nem hízott túl sokat, ma 162 gramm volt. Ja és reggel még "hányt" is. Asszem betett a sok dinnye sajttal. :D Amúgy jól van, 6 nap alatt kb megduplázódott, ami jó jel, és elkezdtek eltűnni a pihetollak a szárnya végén. Ami vicces szokása, a reggeli fittness edzés mellett, hogy szarás előtt csinál egy hátramenetet, csak hogy jó messzire ki tudja lőni. :D Elég mókás (lenne, ha nem nekem kéne takarítanom utána...:D) Amúgy a "fészkébe" pl nem piszkít. Lehet csak véletlen. :D De legalább nem tiszta szar, mint pl a kiskutyáink otthon. :D Mára ennyi, csak még egy dolog, sirályt nevelni nagyon drága. :D Úgyhogy, ha lehet senki ne utánozzon. :D Lassan kiesz a vagyonunkból, pedig még csak kb 1,5 hetes...:( Persze etethetném szeméttel is, na de azért legalább fiókaként kapja meg ami kell, hátha előbb elrepül...:D Jó éjt!
Ma annyira nem akar enni, illetve halat. A dinnyét sajttal befalta. (Lassan bort is kér hozzá. :D) Úgy látszik ma vega napja van. Viszont nőtt, 146 gramm. Ja és jelentem, a madár csíp. Már kezdi egyáltalán nem díjazni, ha felveszem. Ami elég ijesztő, tekintve, hogy ha már most le akarja tépni az ujjaimat, 1 hét múlva már a karomat is félthetem. Ajjajjj, ideje beszerezni valami kesztyűt, :( Ja és lassan már a kalitka ajtaján sem tudom betuszkolni. :D Szerintem az éjszakai lefektetéssel is gondok lesznek. Egyenlőre jó, mert csak nappal bitorolja a fürdőt, de azért este még nekünk is megadatik a mosakodás öröme. Viszont ahogy nő, lehet éjjelre is ott kell majd hagynom. Na akkor lesz majd érdekes. A zuhanyozás egy sirállyal. Ja és ha majd megtanul repülni, akkor majd mehet a mi a wc-be, ő a fejünkre tojik játék. :D Mondjuk az még egy idő (pár hét), remélem azt már nem itt tölti, ill nem bent. :D Ezen megy még mindig az agyalás, viszgára készülés helyett. :( Úgyhogy megyek is tanulni...:D Sirályból mára talán ennyi elég...:D
A hajnali videó és a sirály reggeli rutinja: futkosás, tollászkodás, nyúztozkodás, ugrálás (alias reggeli torna) valamint a fürdő. (2:28 és 4:00)
Ma visszamentem oda, ahol találtuk az új barátunkat, és rájöttem, honnan is került az útra. Az egyik lapos épület tetején költenek a sirályok, valószínűleg onnan esett le és kezdett el bandukolni, keresve a visszautat. Amikor felkaptam az útról szegényt, sajnos nem nagyon jutott eszembe az eget fürkészni, csak a bokrokat kerestem a környéken, mivel azt sem tudtam, hogy akkor ő most mi is. Egész nap ment az agyalás, hogy mit is csináljak. Mert persze lenne az a lehetőség, hogy megpróbálom magam valahogy felreptetni a tetőre, bízva abban, hogy sem a kis pelyhest, sem engem nem fognak a sirályok közben megölni, na de hogy jutnék fel?! Nem hinném, hogy a tűzoltókat, vagy bárkit érdekelne egy sirályfióka sorsa. Lehet jó pénzért a Falck kijönne, na de péntek délutántól már hétvégi tarifa van...:( És tudva az alapdíjakat Dániában, ha hétköznap valami 500 korona, az hétvégén 2000. :( A másik opció, hogy lerakom az épület mögötti parkoló melletti bokrokba és reménykedek, hogy meghalják, ha sír és odamennek hozzá (és közben még mindig nem akarnak minket megölni). Viszont mivel a tetőre úgysem tudnák felvinni magukkal (hülye madarak, még a kölkeiket sem bírják el...:( ), így ott szintén elég sok veszélynek lenne kitéve még ha etetnék is. Macskák, ragadozó madarak, az emberekről és kocsikról nem is beszélve. :( Pláne, hogy mennyire eleven. Úgyhogy egyenlőre maradt a wc lakója. Nem tudom, hogy jól döntöttem-e, vagy sem, de dönteni kellett. Sajnos csórinak így sincs túl sok esélye, de a semminél több. Hétfőn megpróbálok felhívni valami dán állatvédő szervezetet, hátha van épkézláb ötletük...Bár nem remélek túl sokat. Itt az alap hozzáállás a rakd ki, altasd el. :( A másik, ha talán már nagyobb lesz, megpróbálhatom valamelyik állatkertnek elpasszolni amíg megtanul repülni. Hátha akkor már bevennék. Ilyen kicsiként max kígyóeledelnek. :( Jó, mert vizsgaidőszakom van, és nekem csak a hülye sirály jár a fejemben. Egész nap. Főleg az, hogy mi lesz ha nagyobb lesz??? Már gondoltam arra is, hogy kiveszem a közösségi szobát a koliban, lefóliázom faltól falig, mint a Dexterben és akkor hajrá, lehet repülni tanulni. :D Na de ezzel még pár hetet várhatok, addig még sok minden történhet. A neten kb már minden szakirodalmat és videót megnéztem, amit találtam, a "hogyan nevelj sirályt" címszó alatt, de azt kell mondjam, hogy az első pár lépés után valahogy az infó megcsappan. :( Uh eléggé sötétben tapogatózás a dolog. De legalább azt tudom mit eszik. :D Ami a legjobb, hogy eddig a hülye macssskássss nő voltam, most meg én lettem az idióta sirályossss. És mivel még írok is róla, erről mind többen és többen tudnak is. Nagggyyon jóóóó! :D Dehát minden ember máshogy hülye, nekem a megmentési kényszer a gyengém, úgy néz ki. :D
Néhány szót még akkor a sirályról, ha már ez a téma. A menü változatlan, de már elkezdett a földről rendszeresebben és módszeresebben csipegetni. Sajnos még nem olvas, de a fürdőben leterített újságpapírokon lévő képeket előszeretettel nézegeti (és csipegeti) amik közé elrejtek egy két falatot ebből-abból. Sőt ma hajnali 5kor, mert igen, akkor kell kelni hozzá, habár nem hisztizik egyáltalán (még), elkezdett fel-le ugrálni vadul és közben csapkodott a szárnyával. Ezt jó párszor megcsinálta egymás után. Annyira édes volt, csak sajnos mire a kamerában felszabadítottam a tárhelyet abbahagyta. De gondolom lesz még lehetőségem videóra venni, ezt a nagy repülőmutatványt. :D Talán holnap. :D Sírni egyáltalán nem sír, gondolom túletetem. A kézbevevést nem szereti, amint hozzáérek lefos. :D Hát igen, nem egy öleb, szerintem nem is lenne jó, ha az lenne, m még a nyakamon maradna és talán nem is lehetne azzá nevelni. :D Továbbá jelentem hízott. Ma 114 gramm volt a tegnapi 91-hezképest szerintem ez jó teljesítmény. Bár ideális testtömeg-gyarapodási táblázatot sirályokra még nem találtam (vajon miért? :D). Már ennyi, megyek leteszem a kölköt aludni, mert idő van. Még egy gyors vacsi, fürdés...;) Addig is íme pár kép máról, plusz egy videó, ígérem holnaptól viszem a reflektort is, hogy jobban látszódjon.:D Jó éjszakát annak, aki alszik, és jó bulizást annak, akinek van élete! :D
UI: És amikor majd a vizsgán magyarázkodom, hogy sajnos nem tudtam tanulni, mert sirályt neveltem...Komolyan, ezt ki fogja bevenni?! :D
Habár nem vagyok vérbeli zoológus (csak papírom van róla), de az állatok ösztönösen mindig engem találnak meg, akármerre is járok. A koli összes hajléktalan macskája messiásként követ már mindenhova, ha kell, ha nem. Két napja hazafelé jövet egy fióka rohant át előttem, szó szerint, egy elég forgalmas úton. Persze azonnal megálltam, szerencsére pont volt az út mellett szabad parkoló, hogy utána fussak, mielőtt matrica lesz szegényből. Sajnos múlt héten egy fekete rigó fióka esetében túl lassú voltam, ami eléggé megviselt, így pláne úgy éreztem, hogy gyorsan kell cselekednem. Miután levadásztam a "kölköt", körbenéztem, hova is tegyem, de még egy bokor sem volt a környéken, csak boltok, sok utca, sok beton. :( Jobb ötletem nem lévén hazahoztam. Majd egyből beizzítottam a zoológus forróvonalat, hogy valaki mondja már meg mit szereztem be már megint, mert én csak odáig jutottam, hogy parti madár, de még életemben nem láttam ilyet. :D Fiókákról nem nagyon tanultunk az egyetemen, cserébe az összes rovar csápízeinek a számát be kellett magolni, de minek, úgysem maradt meg...:D Na sebaj. Kiderült, hogy a kis pelyhes egy SIRÁLY. Ez részben jó hír, mert könnyű neki enni adni, mert hát mit is eszik az urbanizált sirály, hát szemetet, köztük a kedvenc fogásával a McDonaldsos sültkrumplival. Na, de ami rossz hír, azon felül, hogy ami az egyik végén bemegy, a másikon egyből ki is jön, mindegy épp hol van (azaz "olyan mint egy Jetski" - Márk), az, hogy K...a nagyra nő, konkrétan fél méteresre 140-150 cm-es szárnyfesztávval...Mert így ránézésre még véletlenül sem a kisebbik fajt fogtam ki. Igen jól fog mutatni a kis lakásunkban mikor majd egy 1,5 méteres sirály röpköd körbe-körbe...Egyenlőre csak a wc-t foglalta be, mert persze a kalitka nem felel meg őkelmének. Akkor mint egy csirke, de pörög mint a motolla és rohangál folyamatosan. Hihetetlen mennyi energiája van. :D Persze mielőtt száműztem a budiba, megpróbáltuk visszavinni, kétszer is, de nem igazán tudtuk hol hagyni. Még a tóhoz is kimentünk, hátha örökbefogadja "valaki", lévén, hogy telepesen költő madárról van szó, de sirályok le sem szarták. A vége az lett, h a csibe beesett a tóba (mert, hogy kicsit sem mesterséges, magas fallal), én meg zuhanórepülésben utána, át a csalánon, hogy el ne süllyedjen. De jelentem, már úszik a vízen. :D Na de azért a tó közepéről nehéz lett volna kipecázni. :D Hazafelé még kaptam egy két kedves megjegyzést, hogy de édes, de úgyis meghal...Hát lehet. Sajnos benne van a pakliban (túlélési ráta 20-40% a sirályológusok szerint), de azért próbálok nem így hozzáállni. Bár szerintem most nem is az a kérdés, mi lesz ha elpusztul, hanem, hogy mi lesz ha nem?! Szobasirály??? Már a röpde építését tervezgetem, meg hogy, hogy fogom halászni és repülni tanítani. Elvileg jön zsigerből, na de ha nem?! És vajon meddig kell "megtartanom"? Na meg, hogy mennyi idő után lesz az édi-bédi kissirályból egy vérengző, pszichopata "Hitchcock bird", aki majd letépi a karom egy falat halért. Szóval sok a kérdés, gondolom, majd idővel eldől. Egyenlőre életerős, köszöni jól van, nagyon megfelel neki a hering-lazac-garnélarák-tojás-gyümölcs kúra (mert fő a változatosság, ugye...) és egyenlőre még a szállás miatt sem panaszkodott. Csak ne utálnám a tengeri herkentyűket, amiktől már az egész lakás bűzlik. :D Igyekszem majd tudósítani a helyzetről, hátha valakit érdekel...:D
Van egy kis időm, úgyhogy gondoltam irogatok kicsit. :D Jelen esetben a különleges gyerekekről tennék említést. Dániában a legújabb iskolareform alapján a különböző, nem túl súlyos betegségen szenvedő (autista, dühkitöréses, stb) gyerekeket integrálni kell a normális osztályokba. Így körülbelül minden osztályban találkozhatunk ezekkel a "special kid"-ekkel. Néhány mellé még külön tanárt is rendelnek, aki állandó jelleggel követi őket egész nap. Gyakorlatilag egy tanár azért kap fizetést, hogy egy gyerekkel foglalkozzon egész nap. Jó nagy luxus tekintve, hogy a többi 24-re jut egy másik. :D Persze vannak, aki ugyanúgy megkapják ezt a különleges jelzőt, orvosi igazolás nélkül, például szülői kérésre (pl ha a szülők válnak és szegény gyerek ezt nem tudja kezelni), vagy csak mert a tanár úgy ítéli meg, hogy a gyerek figyelemhiányos, vagy hiperaktív, ezért már egyből külön figyelmet vagy inkább figyelmetlenséget kapnak. Gyakorlatilag ezeknek a gyerekeknek megengedik, hogy azt csináljanak, amit akarnak, ha számítógépen akarnak játszani egész órán, vagy be sem akarnak jönni a teremebe, akkor nekik szabad. Amolyan zárjuk ki a nem kívánatost, azaz áldozzunk fel egyet a közért. Szerintem ez elég helytelen hozzáállás, mert ha egy gyerekkel máshogy viselkedsz, mint a többiekkel, akkor később, hogy fog tudni beilleszkedni a közösségbe?! Már most sem tudnak. Különlegesnek érzik magukat, vagy kiváltságosnak és szerintem igen rossz példát mutatnak ezzel a többi gyereknek. Azt sugallva, hogy ha rossz vagy, nemhogy bűntetést nem kapsz, de még szabadsággal is jutalmaznak. Persze, nem hiszem, hogy jó ráerőltetni a gyerekre, hogy olyat csináljon, amit nem szeretne, én is agyvérzést kapok, mikor azt mondják: "You have to...", de akkor sem engedném, hogy gépezzenek vagy elhagyják a termet. Ha nem akarja csinálni a többiekkel a feladatot, üljön csöndben a helyén és csak bámuljon ki a fejéből. Szerintem előbb-utóbb csatlakozni fog a többiekhez, pláne ha látja, hogy ők milyen jól szórakoznak. De ha megengedik neki, hogy elhagyja a termet amikor akarja, márpedig szó szerint ez van, felsőbb utasításra, akkor esélye sincs ezt látni. :( Mellesleg szerintem passzívan is fog tanulni, ha csak hallgat, még ha nem is akar.
Az egyik osztályban például van egy autista fiú. Eddig teljesen más képem volt az autistákról, persze lehet azért, mert élőben még nem nagyon találkoztam velük, de a filmek és könyvek sugallta kép teljesen más. Nem szuperokos, nem hiszem, hogy nem érti az érzéseket és nincsenek furcsa kényszeres mozgásai. Persze lehet, csak szimplán többféle autizmus van. Ez a kisfiú szerintem nagyon édes, kis kedves, csendes és inkább csak olyan magának való. Talán csak kicsit lusta. Szerintem csak simán rá akartak húzni valami jelzőt, hogy ne kelljen vele foglalkozni. A lényeg, hogy nekem már az elején megmondták, hogy ő special, hagyjam hadd csinálja, amit akar. Persze én nem hallgattam rájuk és minden órán megpróbáltam bevonni a feladatokba, játékokba, persze sikertelenül. Egész órán csak a telefonját vagy a ipadjét nyomogatta. De nem adtam fel, és múlt héten végre elértem a célom. Megmozdult. :D Lehet, hogy csak idő kellett, hogy elfogadjon engem, mint embert, mint tanárt, de végre sikerült. Magától beállt és részt vett az egész órán, mint a többiek. Semmi különbséget nem láttam. És múlthét hélfő óta minden órámon aktív. Kicsit büszke vagyok magamra. :D Tegnap, például az állatos-maszkos órán ő volt a cápa, és mikor neki adtam a végén a maszkot, látszott milyen kis boldog. :D Asszem az ilyen dolgokért éri meg ez a szakma. Látni, hogyan formálódnak, változnak és nyílnak meg a gyerekek.
Egy másik hasonló sikerélményem az volt, bár ez "sima" gyerekekkel, mikor múlt héten az egyik osztály kb leglassabb lányai aznap a legjobban teljesítettek. Holott szinte minden órán az utolsók között voltak, akik megoldották a feladatokat, azon az órán mindenben ők voltak az abszolút elsők. Tiszta büszke voltam. :D
Na de visszatérve a témához a lényeg a lényeg, Dániában nincsenek hülye, vagy rossz gyerekek, csak különlegesek! :D Viszont az ő "bűntetésük" a kirekesztés (sokszor fizikailag is, külön ültetik őket egyedül, míg a többiek csoportosan ülnek) és/vagy érdektelenség (mintha ott sem lennének), tehát a szabadság. Mindenki eldöntheti egyet ért-e ezzel, vagy nem...:D Én nem!
U.I: Csak, hogy a móka se maradjon el...A mai dal:
Sajnos elérkezett a gyakorlatom utolsó hete. Elég sok minden történt az elmúlt pár hétben. Négy harmadikos osztályban "tanítottam" angolul. Főleg énekeltünk meg játszottunk. Az órák elég interaktívra sikeredtek. Nem tudom, otthon milyenek manapság a nyelvórák alsóban, és hogy a gyerekek mennyire élvezik őket, de el kell mondjam, hogy itt nagyon szeretik. Lehet csak azért, mert jó módszert választottam, vagy mert annyira jófej és vicces vagyok ;), de nagyon aktívak voltak az óráimon. Néha ugyan a zajszint eléggé megemelkedett, de némi tapsikolással el lehettett érni, hogy újra csend legyen és magamra irányítsam a figyelmet újra. Pár komplikáltabb tapssor, és már mindenki nagyon koncentrált. Kiabálni nem szeretek. :D Persze a csönd sosem tartott sokáig, így abban az 1-2 néma percben volt esélyem új feladatot adni. :D De összességében, szerintem elég gördülékenyen mentek az órák. :D Néha ugyan kerültem olyan helyzetbe, hogy egy-két osztály túl lelkes volt, és újabb meg újabb feladatokat sajtolak ki belőlem. Amint végeztek valamivel rohantak, szó szerint, hogy kész vagyok, ellenőrizzem le, és akkor most mit csináljanak?! Még jó, hogy fel voltam előre szerelkezve sok-sok interaktív pótfeladattal. Játszottunk társasjátékot, ruhás dominót, kérdezz-felelket, persze mindezt az aktuális témára alapozva (testrészek, ruhák). Talán a legviccesebb az volt, mikor behoztam egy nagy zsáknyi ruhát otthonról és rájuk adtam. Szerencse, hogy fel vagyok szerelkezve mindenféle idiótasággal, mint a Stiches pizsama, Super Marios sapka, Simpson nyakkendő, Harry potter sál, stb. Elég viccesen néztek ki. Ezután körben állva el kellett mondaniuk milyük van és improvizálni egy mozdulatot, amit utána a többieknek meg kellett ismételniük. Persze nem annyira tudják mi az, hogy improvizáció, ebben a korban még eléggé a "majom" fázis van. Utánoznak engem, vagy egymást. De a második körre már előbújt a kreativitás, és kezdett elszabadulni a pokol. A hamadik körben már volt fejen állás, cigánykerék...de élvezték és úgy tanultak és használtak angol mondatokat, hogy kb észre sem vették, mert csak a mozgásra koncentráltak. :D
Ezen a héten a téma az állatok. Persze, gondolom meglepő, de ezt a témát eléggé csípem. :D Úgyhogy kicsit túlzásba is vittem a készülődést. Kinyomtattam és lelamináltam egy millió állatos maszkot, ami miatt persze el is értem, hogy minden tanár rólam beszéljen a suliban, mint a lamináló lányról, aki elhasználja az erőforrásokat. :D Na mindegy. A gyerekeknek választaniuk kellett egy maszkot és megtalálni az állat nevét, majd sorra bemutatkozni egymásnak fel-le mászkálva a teremben. Utána meg jött a helycserés körjáték a "fejekkel". Íme egy kép az osztályról:
Még egy órát fogok tartani állatos témában, de most pár melléknevet is mellékelek nekik. Holnap állatos táblát kapnak a nyakukba és azzal fogunk játszani. Előtte pedig kis bevezetőként, és színészi képességeim fejlesztése végett különböző mellékneveket (szomorú, mérges, szegény, nagy...) fogok nekik elmutogatni. Kiváncsi leszek, hogy fog menni. Én jól szoktam szórakozni, magamon ők is, de kivülről ha látna valaki (pár szerencsés(tlen) már láthatott videón) biztos azt gondolná, nem vagyok normális. :D Lehet nem is tévednek, de a cél szentesíti az eszközt, nem?! :D
Elég szomorú vagyok amúgy, hogy itt kell hagynom a kölköket, megszerettem őket. És szerintem ők is engem. Tegnap elém rohantak a suli előtt, és sorra megölelgetett vagy 6 kiscsaj, hogy ugye ma én tartom az órát? Egy másik osztályban még helyettesekre is szert tettem. Az egyik kislány, aki ugyan nem beszél túl sokat angolul, mindig lelkesen kérdezget (dánul), mindig cipeli a cuccaimat, mikor látja, hogy kezdek széthullni a sok málha alatt. Egyik nap, mikor kezdtem volna az órát, és mielőtt bármit mondtam volna, az egy másik lány elkezdett helyettem rendet tenni, hogy csönd legyen, mert kezdünk. :D Majd ezután, miután elmondtam a bevezetőmet angolul, az egyik kisfiú önként és magától lelkesen fordított az osztálynak. Meg sem kellett kérnem. :D Amúgy ez általánosságban jellemző rájuk. Fordítanak, segítenek egymásnak. Miután az elején megmondtam, hogy én csak angolul fogok beszélni (na nem mintha olyan jó lennék dánból., hogy lenne esélyem máshogy. :D). De egyébként ha néha nem is értik mit mondok, szerintem testbeszéddel és arcmimikával sok mindent el lehet magyarázni. Sokszor kaptam már meg, hogy az arcomra minden kiül, hát ebben az esetben most ez előny. :D
Na befejezem, mert már megint kisregény lett...:D Búcsúzóul megosztom veletek a új kedvenc zenéim :D Lehet otthon gyakorolni...:D
Hát, ha valaki nekem anno azt mondja, hogy egyszer Dániában angolt fogok tanítani, sőt mi több énekelni, és táncolni fogok harmadikos gyerekek előtt, hát tuti körberöhögöm. Elég sajátos élmény volt, pláne, hogy ők jobban tudták a dalszöveget, mint én. Szóval kicsit sem volt égő. És persze bármit csináltam, nagy bőszen utánozták. Még, hogy nem a majmoktól származunk...Na de, hogy kicsit bővebben is kifejtsem mi is történt ma, kezdem az elején. Fél 8-kor már a suli előtt toporgok a hidegben, hogy kellően felkészüljek az órára, és tutira ne késsek el már az első tanítós napomon. Persze az iskola zárva, mert hát miért is jutnék be előbb, mint a diákok. Háromnegyedkor végre bejutottam, irány a tanári. Feltankoltam kellő mennyiségű, húgymeleg, átlátszó, már-már ihatatlan dán kávéval, hogy biztos ébren maradjak, aztán irány a terem. A gyerekek és a gyakorlatvezetőm már ott volt. Monitor bekapcs, órára felkészül. Persze kb 1 perc alatt elkevertem a kártyapaklit, amit vittem, és amit a csoporbeosztáshoz akartam használni, de sebaj (később meglett persze). Becsengetnek. Yeee, kezdődjön a móka. Bemutatkozom szépen angolul, habár már tudták a nevem, elmondom honnan jöttem. Mindenki néz, látszik, hogy már ezt sem értik. Na mondom ez jó lesz...Az egyik kisrácról kiderül, hogy elég jó angolból, úgyhogy hamar tolmácsot faragtam belőle. Szépen lefordította amiket mondtam. A kis intro után kezdődhet a buli: kis éneklés, tipitapi (merthogy a testrészeket tanultuk). Na itt már vörösödtem zavaromban, pláne, hogy a tanárom hátul állt és mutogatott mosolyogva, hogy csináljam csak. Lehet, hogy ének-zeneibe jártam, de ha egy hang berozsdásodhat, na az enyém tuti már azon a szinten van. De sebaj. Szerencsére a 9-10 évesek még nem kamaszodnak, így a kritikus énjük még nem éledt fel. Miután véget ért a kínszenvedésem, játszottunk egy kis "Simon says" játékot, azaz megmondtam nekik milyüket és hova tegyék. Kezüket a fejükre és hasonlók, mielőtt valaki azt hinné, hogy elküldtem őket a p...ba. :D Ott még nem tartok. :D Utána jött egy újabb kis zenei különlegesség a formákról, majd egy kis Twister. Sajnos, mivel nem sikerült igazán átadni, mit is várok tőlük a nyelvi akadályoknak köszönhetően, így nem annyira élvezték. Emiatt előbb abbahagytuk a "játékot", mint szerettem volna, és mivel természetesen nem készültem több játékkal, így mi maradt, na mi?! Igen, még egy kis énekelgetés. Na mindegy, túléltem.
Ezután, hogy többet ne járjak így, elkezdtem lázasan keresni pár időkitöltő játékot a többi osztálynak, mert még 3-ban elő kell adnom a kis magánszámom. Majd a következő pár órát nyomtatással és laminálással töltöttem. És eljött az idő, menni kellett a következő osztályba. Szerencsére a hatalmas előző órai rutinomnak köszönhetően ez az óra már gördülékenyebben sikeredett. Szerencsémre a második osztályban néha már azt is éreztem, hogy értik miről beszélek. De persze lehet, csak képzeltem. :D Na mindegy, most megyek aludni, mert mindjárt megint kelni kell, és énekelni...:D
U.i: csakhogy senki ne maradjon le, belinkelem a mai zenei csodát :D Lehet otthon gyakorolni...:D
Mivel nem szerettem volna feketén dolgozni egy olyan országban ahol az emberek becsületesek, ezért még októberben megigényeltem a CVR kártyát, mint sminkes, ami itt kint a vállalkozói igazolványnak felel meg. A kinti előnye, hogy csak azután a jövedelem után kell adózni, amit ténylegesen meg is keresel, és nincs minimum befizetendő összeg mint otthon. Mivel eléggé elfoglaltam magam minden mással, így szakmán belül eddig nem igazán dolgoztam, viszont januárban megjött az első csekk. Szemétadó, 650kr! Hát nyilván nem annyira szerettem volna kifizetni, ezért gondoltam, mivel úgy is van rá lehetőség kérek rá mentességet...Csak hát szokásomhoz híven a lustaságom volt erősebb így a Kommune-be való bemenetel folyamatosan csak napolódott, míg meg nem jött a 2. csekk, h 750kr. Na mondom, asszem ideje lenne bemenni. Tudni kell, hogy itt dániában kb semmi nem nyit ki 9-10 előtt értve ezalatt az irodákat, bankokat is. Megnézetem a térképen hova kell menni, és mivel már reggel biciklire kellett szállnom a két dán kisgyerek miatt akiket suliba hordok néha, így már nem jöttem haza, ami következtében 8.15re már bent voltam. Hát mondom, bemegyek hátha lehet sorszámot húzni, vagy valami. Így is tettem. Bent megérdeklődtem hova kell menni, erre persze mondták, hogy nem ide (földrajzilag...:D). Mondom de jó, akkor hova?!. Erre a hölgy kedvesen elvitte a papírjaimat amit lobogtattam, és hátrament megkérdezni a kolléganőit. Pár perccel később egy kinyomtatott, bejelölt térképpel és egy kontakt ember nevével jött vissza, hogy habár az iroda csak 10kor nyit, de menjek át most és ha odaértem ezt a hölgyet keressem meg. Felhívták őket nekem! Na vissza a bicóra, áttekerés. Az említett személy szó szerint mosolyogva már a kapuban várt rám. Mondta, hogy menjünk fel a kolléganőjéhez, mert ő nem beszél annyira jól angolul. Felmentünk, elmondtam mit szeretnék, mondták semmi probléma, kitöltünk nekem egy papírt, és ennyi. Nem kell fizetnem. Ez is megtörtént, úgyhogy a dolog el is volt intézve. Kikísértek a kapuig és elköszöntek. Fél9 volt!!! Szóval minden tiszteletem az övék! Lehet szidni Dániát, mert esetleg vannak hülye szabályok, rossz az idő, nem tudom, de az ahogy az emberek egymással bánnak, még ilyen szituációkban is, össze nem hasonlítható azzal ami otthon van.Nekem itt még az ügyintézés is egy pozitív élmény volt! :D
Végre befejeztem a szobám kifestését, mert ha már kiköltözéskor ígyis-úgyis ki kell festeni a szobát, akkor legalább adjak rá előtte okot. És persze mivel néha a felszínre kell engedni a romantikus kreatív kamasz énem, így természetesen megint mesefigurák kerültek a falra a kedvenc mesémből, ami Krista, újdonsült lett barátnőm szerint elég old fashion. :D Dehát most mit is mondhatnék, párszor már megünnepeltem a 20 évemet. :D Na de mindegy. Most már úgy is néz ki a szobám, mint valami játszóház, eddig csak aként üzemelt, mivel körülbelül lassan már mindenki hozzám jár enni, vagy csak közösen semmitteni, mert hogy annál nincs is jobb. De ennek én nagyon örülök, mert legalább ritkán unatkozom. Ja és ha valaki esetleg eltévesztené az utat hozzám, csak követnie kell a macskákat. Mert a koli összes macskája is már megtalált...:D Vajon honnan tudták hova kell jönni. :D
