Van egy kis időm, úgyhogy gondoltam irogatok kicsit. :D Jelen esetben a különleges gyerekekről tennék említést. Dániában a legújabb iskolareform alapján a különböző, nem túl súlyos betegségen szenvedő (autista, dühkitöréses, stb) gyerekeket integrálni kell a normális osztályokba. Így körülbelül minden osztályban találkozhatunk ezekkel a "special kid"-ekkel. Néhány mellé még külön tanárt is rendelnek, aki állandó jelleggel követi őket egész nap. Gyakorlatilag egy tanár azért kap fizetést, hogy egy gyerekkel foglalkozzon egész nap. Jó nagy luxus tekintve, hogy a többi 24-re jut egy másik. :D Persze vannak, aki ugyanúgy megkapják ezt a különleges jelzőt, orvosi igazolás nélkül, például szülői kérésre (pl ha a szülők válnak és szegény gyerek ezt nem tudja kezelni), vagy csak mert a tanár úgy ítéli meg, hogy a gyerek figyelemhiányos, vagy hiperaktív, ezért már egyből külön figyelmet vagy inkább figyelmetlenséget kapnak. Gyakorlatilag ezeknek a gyerekeknek megengedik, hogy azt csináljanak, amit akarnak, ha számítógépen akarnak játszani egész órán, vagy be sem akarnak jönni a teremebe, akkor nekik szabad. Amolyan zárjuk ki a nem kívánatost, azaz áldozzunk fel egyet a közért. Szerintem ez elég helytelen hozzáállás, mert ha egy gyerekkel máshogy viselkedsz, mint a többiekkel, akkor később, hogy fog tudni beilleszkedni a közösségbe?! Már most sem tudnak. Különlegesnek érzik magukat, vagy kiváltságosnak és szerintem igen rossz példát mutatnak ezzel a többi gyereknek. Azt sugallva, hogy ha rossz vagy, nemhogy bűntetést nem kapsz, de még szabadsággal is jutalmaznak. Persze, nem hiszem, hogy jó ráerőltetni a gyerekre, hogy olyat csináljon, amit nem szeretne, én is agyvérzést kapok, mikor azt mondják: "You have to...", de akkor sem engedném, hogy gépezzenek vagy elhagyják a termet. Ha nem akarja csinálni a többiekkel a feladatot, üljön csöndben a helyén és csak bámuljon ki a fejéből. Szerintem előbb-utóbb csatlakozni fog a többiekhez, pláne ha látja, hogy ők milyen jól szórakoznak. De ha megengedik neki, hogy elhagyja a termet amikor akarja, márpedig szó szerint ez van, felsőbb utasításra, akkor esélye sincs ezt látni. :( Mellesleg szerintem passzívan is fog tanulni, ha csak hallgat, még ha nem is akar.
Az egyik osztályban például van egy autista fiú. Eddig teljesen más képem volt az autistákról, persze lehet azért, mert élőben még nem nagyon találkoztam velük, de a filmek és könyvek sugallta kép teljesen más. Nem szuperokos, nem hiszem, hogy nem érti az érzéseket és nincsenek furcsa kényszeres mozgásai. Persze lehet, csak szimplán többféle autizmus van. Ez a kisfiú szerintem nagyon édes, kis kedves, csendes és inkább csak olyan magának való. Talán csak kicsit lusta. Szerintem csak simán rá akartak húzni valami jelzőt, hogy ne kelljen vele foglalkozni. A lényeg, hogy nekem már az elején megmondták, hogy ő special, hagyjam hadd csinálja, amit akar. Persze én nem hallgattam rájuk és minden órán megpróbáltam bevonni a feladatokba, játékokba, persze sikertelenül. Egész órán csak a telefonját vagy a ipadjét nyomogatta. De nem adtam fel, és múlt héten végre elértem a célom. Megmozdult. :D Lehet, hogy csak idő kellett, hogy elfogadjon engem, mint embert, mint tanárt, de végre sikerült. Magától beállt és részt vett az egész órán, mint a többiek. Semmi különbséget nem láttam. És múlthét hélfő óta minden órámon aktív. Kicsit büszke vagyok magamra. :D Tegnap, például az állatos-maszkos órán ő volt a cápa, és mikor neki adtam a végén a maszkot, látszott milyen kis boldog. :D Asszem az ilyen dolgokért éri meg ez a szakma. Látni, hogyan formálódnak, változnak és nyílnak meg a gyerekek.
Egy másik hasonló sikerélményem az volt, bár ez "sima" gyerekekkel, mikor múlt héten az egyik osztály kb leglassabb lányai aznap a legjobban teljesítettek. Holott szinte minden órán az utolsók között voltak, akik megoldották a feladatokat, azon az órán mindenben ők voltak az abszolút elsők. Tiszta büszke voltam. :D
Na de visszatérve a témához a lényeg a lényeg, Dániában nincsenek hülye, vagy rossz gyerekek, csak különlegesek! :D Viszont az ő "bűntetésük" a kirekesztés (sokszor fizikailag is, külön ültetik őket egyedül, míg a többiek csoportosan ülnek) és/vagy érdektelenség (mintha ott sem lennének), tehát a szabadság. Mindenki eldöntheti egyet ért-e ezzel, vagy nem...:D Én nem!
U.I: Csak, hogy a móka se maradjon el...A mai dal:
