Indulás
Hungarikum beszerezve, utolsó "egészséges" reggeli elfogyasztva, irány Minsk!;) Ne nagyon sírjatok utánam, csak ha 18 nap múlva nem kerülnék elő. 
Ha kell utánam jönni kimenteni (vagy kihozni a sittről ) akkor küldöm a galambot, mert netem nem lesz. Back to 90s! 
Utazás
Amikor repülőre ülök mindig megfordul a fejemben, miért nem vagyok képes normális nyugodt életet élni,mint mások.Kell nekem ez a stressz?! Mert igen, a repülés nekem már az. Amennyire szerettem az elején, most, hogy már úgy röpködök jobbról balra mint vmi madár már félek. Hogy mitől?! A nagy számok törvényétől.Attól,hogy ha sokat kísérted a sorsod előbb-utóbb utolér.Persze tudom, hogy repülni még mindig a legbiztonságosabb, pláne,ahogy egyes emberek vezetnek. De a földön valahogy jobban érzem magam már. Ezen jelen pillanatban az sem segített, hogy a mellettem ülő pasi fura mód nem akart megszabadulni a táskájától, csak szorongatta es csak nagy unszolás után tette csak le.Asszem túl sok filmet nézek. Na mindegy.A lényeg,hogy megint a nyakamba vettem a világot; és három hétre száműztem magam belarusba. Ahol az internettelenség és a horror telefonárak mellett kicsit el leszek vágva a világtól.Fura lesz. Back to 90s! Amúgy egy gyerektáborba tartok angolt tanítani önkéntesként. Egyenlőre fogalmam sincs mit várjak. Valahogy arra számítok olyan lesz, mint gyerekkorom vasműs táborai alsóörsön műanyag poharakkal, háromszögtálcákkal meg közös zuhanyzókkal. De majd nemsokára kiderül. Mindenesetre izgi az tuti. Erre még nem jártam. Konkrétan nem is nagyon voltam képben hova is megyek. Hirtelen ötlet volt. Megláttam a hirdetést, jelentkeztem, még aznap meg volt az interjú és másnap már írták is, hogy várnak. Anyuék bevállalták Mendelt és habár rettegek otthon hagyni, de gondoltam jó lehetőség egy kis világlátásra és tanítási gyakorlatnak sem utolsó, ha már legújabban tanárnéni szeretnék lenni. Uh nekivágtam. A tábor mindent áll,kivéve az odajutást. Mivel gondolom Minszk még nem a legfelkapottabb desztináció, így csak két lehetőségem volt:Austrian Airlines vagy Ukranian. Na vajon melyikkel jöttem?! Habár nagyon megnézném Kijevet, de nem mertem bevállalni hiába volt 30 ezerrel olcsóbb arra. Tavaly még lőttek, ki tudja most mi van ott. 
Viszont mint már írtam Belarusról sem tudok semmit azon kívül,hogy oroszul beszélnek. Persze, mint ahogy a család természetesen miután megvettem a repjegyet, felvilágosított diktatórikus állam ahol azért meg kell gondolni mit mond az ember. Apám szerint persze valószínűleg megúszom azért,de ha lehet ne pofázzak. Azaz ne adjam magam. Hasonló jótanácsot kaptam Szilvi barátnőmtől is, aki nyomatékosította,hogy pl a nagy fogadjuk el a másokat nézeteimet se épp ott hangoztassam. Ja meg, hogy vigyek gyógyszert meg fertőtlenítőt! Keresztanyám szintén ezzel jött,és persze anyu is finoman kifejtette, csak be ne fossak a kajától. Csupa jókívánság! Azért csak nem lesz ennyire gáz, végtére is, még Európában leszek. Vagy mégsem?! Ez majd kiderül és majd jól megosztom veletek, akik annyira unatkoztok, hogy a hüyeségemet olvasgatjátok amit jelenleg a gépen írok figyelemelterelésképp, mert már most be vagyok sz...va!:) na jó, egyenlőre ennyi!
Ui: De legalább kaptam bort meg kávét uh elvagyok.
Fantasy camp 2 - Első nap
Tipikus, nemhogy netem nincs (volt szerencsére), de még a gépem is szarakodott. Tegnap teleírtam egy oldalt és persze nem mentette el. Úgyhogy akkor megpróbálom összeszedni megint, ami tegnap történt, mielőtt elfelejtem. Szóval megérkeztem. A reptéren a bejutás nem volt olyan egyszerű, mert hiába van az embernek vízuma, még be és kilépő kártyát is ki kell tölteni, majd pár napon belül még az illetékes hatósághoz is be kell sétálnia pofavizitre meg még egy kis papírmunkára. Szerencsére az utóbbit intézik helyettünk, ami azzal járt, hogy elvették tőlünk az útleveleinket és az országelhagyós papírt. Az embernek azért ettől kicsit megszűnik a biztonságérzete, de hátha visszaadják. A reptéren már vártak rám, majd két óra kocsikázással meg is érkeztünk a táborba. Hát pont olyan, mint amire számítottam. 20 évvel ezelőtti gyerektábor csak annak a maira lelakott verziója. Wc szintenként kettő db, zuhanyzó kb 4-500mre egy külön épületben, 4-4 darab az össz 200 emberre. Meghatározott időben lehet használni és mindig valaki őrzi az ajtót, mint vmi kidobó és egyesével engedi be az embereket. Függöny nincs uh szégyenlősök hátrányban. Amúgy szerintem a gyerekek nem is fürdenek minden nap. Na sebaj. A vacsora gyerek adag, zabkása szerű valami egyben sült húsos tejfölös izével. Nem volt rossz amúgy, csak kevés! Éljen a kényszerdiéta!
De a lényeg, a gyerekek. Mindenki nagyon közvetlen, mindenki ölelkezik és nem csak a kölkök. A tábor vezetője is, aki egy nagyon szigorú, katonás 50es nő amúgy. Nekem egyből megörült, mivel rajtam kívül mindenki fiatal 18-23. Közölte, hogy végre valaki, aki majd fegyelmet tart. Na persze. Kecskére káposztát. Meg amúgy sem azért jöttem, hogy a rossz zsarut játszam. 14-en vagyunk (asszem) önkéntesek, valamint 16 (?) helyi erő.
Első feladatként be kellett mutatkoznunk a gyerekeknek. Mindenki kapott egy saját padot ahova a gyerekek kis csoportokban odajöttek kérdésekkel bombázni minket. Már arra sem emlékszem hányszor kellett elmondanom ki vagyok, mit jelent a tetkóm és mi a kedvenc....eléggé lezsibbadtam a végére, pláne, hogy egész nap nem ettem semmit. És mire vége lett már 7 volt. Vacsi után eligazítás volt, oroszul persze. Utána meg még az önkénteseknek megbeszélés. Ahol nyakunkba zúdítottak mit is kéne majd csinálnunk. Mondanom sem kell, nem erről volt szó. Mondjuk elég sok minden nem űgy van, ahogy az az előzetes tájékoztatásban leírták. Pl 3-an vagyunk egy kb 2,5x3m-es szobában, pedig 2-t írtak. Mondjuk nem ez a legrosszabb, hanem az infó hiánya és a fejetlenség. Ami engem személyesen is érintett, hogy rám minden áron a nagyokat akarták rámsózni mondván, h öreg vagyok és jól beszélek angolul. Na de nem. Én kitartóan ragaszkodom a kicsikhez. Mert, hogy ezért jöttem ide. Arra is készültem vagy egy hetet, sőt még egy projektort is beszereztem mert azt mondták az sincs. (De van). Amúgy kb én vagyok az egyetlen aki komolyan veszi, amiért idehívtak és előre készült. Néznek is rám, mint az alienre. Na mindegy. Remélem pár nap alatt összeáll a tábori rend, mert egyenlőre nagy a káosz!
Harmadik nap
A mai nap is ugyanúgy indult, mint eddig: kialvatlansággal (4 óra alvás jutott tegnapra és nem buli miatt), dupla kávéval és még nagyobb fejetlenséggel talán mint eddig. Valahogy úgy működik itt minden, hogyha Tamara elhagyja a színt széthullik az egész. A tanítást ma azzal kezdtem, hogy beugrottam a kicsikhez akiket elvettek tőlem egy kis éneklésre. Legalább erre kaptam engedélyt. Utána konkrétan nem találtam meg a csoportom. Ezek után meg kissé nehezen ment az épp most öntudatra ébredő kiskamaszokat rávenni, hogy talán csináljunk valami hasznosat. Tipikus 13-14 éves probléma, teljes érdektelenség. Kb 40 perc után megjelent egy srác, mondván, hogy csoportcsere. Miután a csoportom otthagyott, csak ültem parlagon vagy negyed órát. Kicsit kiakadtam. Persze, ha 20 lennék és épp időmilliomos, akkor leszarnám. De azért jöttem ide, hogy tanítsak. Lelkesen, rákészülve. Kicsit kezdem úgy érezni, hogy inkább csak azért vagyok itt, hogy megakadályozzam, hogy az allergiás gyerek belenyaljon a másik kakaójába. Tudom, tudom, nem kéne a rendszer ellen lázadni, de mivel nem látok rendszert...nyilván nem tudtam nem szóvá tenni, hogy ez mégis mi. Mert nem igazán lehet úgy készülni az órára, hogy reggel derül ki, kivel is kell dolgoznom. Otthonról persze megkaptam, hogy ne vegyem át a hatalmat azért. Nem tettem, de helyette kb kirobbantottam egy világháborút. Volt jó kis ordibálás nem velem, csak miattam. Végül az egész balhét az egyik szegény helyi lányra kenték rá. Sajnálom, mert full nem az ő hibája volt. Egyszerűen csak amennyire amúgy szigorú a rendszer (pl vagy egy óráig beszéltek arról, hogy a gyerekek hogyan tartsanak rendet a szobájukban), az angol órák és amúgy bármilyen időterv megtartása még flexibilisen is problémát okoz. Nyilván, mert a főnök elég régimódi vezető, aki nem nagyon akarja megosztani a hatalmat. És sajnos egyedül viszont nem képes mindent irányítani. Lehetetlen. Na mindegy, remélem holnaptól jobb lesz, mert most kicsit azt érzem szívesebben lennék otthon.
Más, csakhogy jót is írjak a táborról. Délután volt egy egész táboros bemutatkozó zászlóavató ünnepség. Énekléssel, tánccal. Mert hogy a tábor területén nem mi vagyunk az egyetlen gyerektábor. Van még vagy három másik. Minket is felvonultattak persze. Ha tudom előre és nem a csendespihiről rángatnak ki talán a macinacit lecseréltem volna. De sebaj. Érdekes volt. Kicsit ez is időutazós érzés, kb amit a régi szoc filmekben látni már csak. A bevonulás konkrétan a Dallas sorozat zenéjére történt. :D Ami nagyon pozitív itt, hogy a gyerekek játszanak! Folyamatosan, egymással! Sehol egy telefon, selfie. Még az idősebbeknél sincs! Ez szerintem a legnagyobb érték itt, ami sajna mára kb mindehol kihalt. Már csak a számítógép meg a telefon köti le a gyerekeket. Dániaban kb már az is elképzelhetetlen, hogy egy nyomozós játékhoz ne kelljen telefont és QR-kód olvasót használni, csak sima papíron kapjanak feladatot például. Ez azért jó látni, hogy ha mást nem, legalább nyárra itt még gyerekek a gyerekek.
Negyedik nap
Azzal kezdem, hogy tegnap este kicsit megelégeltem az ittlétet. Igazából mire kezdenéd magad jól érezni valahogy tuti elrontják a kedved és letörik a lelkesedésed. Pl én tényleg jól felspanolva jöttem ide, ha valaki ismer tudja mennyire rá tudok pörögni arra, ha valami érdekel. De már kezdem azt érezni, hogy kb csak azért kellettünk, hogy a gyerekekre valaki vigyázzon. Hatalmas a fejetlenség. A vezetők között nemhogy összetartás, de kb kapcsolat sincs. Valahogy arra nem akartak, fordítottak időt, hogy pl egymást minimálisan is megismerjük. Minden este ugyan van meeting hajnali 2-3ig, de kb a fele embernek még a nevét sem tudom. Igazából rajtam kívül mindenki kb most fejezte be a gimit, így sokszor az is nehézséget okoz, hogy a vezetőket a tiniktől elkülönítsem. Persze szóvá is tettük, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Erre csak leugattak minket, hogy na erre nincs idő. Pedig szerintem elég fontos lenne a vezetők közti csapatépítés is. Mondtam, hogy én e célból hoztam ezt-azt otthonról is. Mondanom sem kell ez csak nekem jutott eszembe. Erre kb le lettem hurrogva, hogy hogy képzelem, hogy majd alkoholt iszunk egy gyerektáborban, mert ezért itt le is csuknak. Egyrészt nem csak alkoholt hoztam, másrészt 30 főre elosztva két üveget koránt sem nevezném alkoholizálásnak. De én kérek elnézést, hogy csak ez volt a reptéren (meg csoki, kolbász meg erős pista). Boltból nehezen hoztam volna bármit mivel a táskám azzal volt tele, amivel az órákra készültem. Meg amúgy is bocs, hogy egyáltalán gondoltam rájuk és elköltöttem erre is 40 eurót! Hát b...kissé kiakadtam. Persze lehet máshogy gondolni, de nekem ez nagyon rosszul esett. Pláne a sok ordibálás mellett. Itt mindenkivel kiabálnak. Ez az alap. Mindenért. És ezután még megy a szocialista éveket bemutató filmekben látható éljenzés meg tapsikolás. Más kultúra persze, de gyereket (de még kutyát sem) így kéne nevelni a mai világban. Szerintem. Szóval bőgve feküdtem le. Kb elment a kedvem az egésztől. Azt éreztem, hogy inkább lennék otthon a kutyámmal és a barátaimmal. De persze tudom, hogy innen most nem jutok haza csak úgy. Nagyon drága és még az útlevelem sem kaptam vissza. Meghát, ahogy a mondás tartja, rémálomból lesz a legszebb emlék. Uh kitartok. Igyekszem a kölkökre fókuszálni és az ordibálós zónákat kerülni mielőtt kitör belőlem is valami.
Ami jó történt még tegnap este: páran az önkéntes srácokkal kihagytuk a gyertyás találkozót, ami amúgy amolyan véleményformáló, panasz óra a gyerekeknek és elmentünk sétálni. Benéztünk a "városba". A tábor másik végén épp disco volt, 90-es évek zenével!!! Ment az Aqua: Barbi! Nekem való buli. Vadul bele is vetettük magunkat az éjszakába. Kemény kettő, azaz kettő darab percig, mire utolértek minket és visszarángatták. Mint vmi csenevész kölköket. De arról a két percről azért készült videó. Na sebaj, tartottunk afterpartyt a szobámban ahol elég jól elszórakoztattuk magunkat a bőröndömből előkerülő jelmezekkel. aztán jött a meeting...
Másnap
A mai három óra alvás, a szokásos torna, reggeli kör után csak 1,5 órát tanítottam m elvittük a kölköket egy funky monkey parkba fákon mászkálni. Én kihagytam inkább, mielőtt fenntragadok valahol sikítozva a félelemtől, aztán majd utánam kell mászni, hogy leszedjenek. Inkább nem égettem be magam. A gyerekek közül is akadt kettő akit menteni kellett. Vicces volt. Ebéd után próbáltam előkeríteni a csoportomat, mert még fél órát kellett volna tanítani, persze megint bújócskát játszottunk. Na mondom jó, nekem mindegy. De Tamarának nem volt az! Bepöccent a srácra, aki a csoportért felel, uh rámosztott 3x1,5óra extra tanítást! Szóval míg másoknak 40-60 perces órát kell összerakniuk és két-három csoporttal eljátszani addig nekem 3,5 órányit egyedül egy csoporttal. Hát, végülis én akartam tanítani. Csak nem tudom a srácok mit fognak szólni hozzá. Ja és így buktam a du-i csendespihit. Ez fáj csak. Mert már most hulla vok a kialvatlanságtól! Ja és kb éhes is vagyok folyamatosan.Finom a kaja csak nem túl sok.
Most van amúgy a szokásos kitűző osztó ceremónia aminek a célja kitüntetni valakit valamiért! Ezzel sem teljesen értek egyet. Habár lehet, hogy pár gyerek ezt motiválónak találja, de szerintem a többségnek ez inkább rossz érzés, ha majd tábor végéig sem kapnak semmit pl. Csakhogy egy másik példát hozzak, van kirakva egy doboz, amiben a gyerekek írhatnak nekünk, és ezeket a leveleket nyilvánosan osztják ki. Én pl még nem kaptam, mondjuk nem is számítottam rá a kis kamaszfiúktól, de azért valahol rossz érzés, hogy más meg kap. Kicsit olyan engem nem szeretnek érzés. Pedig tudom, hogy nem ez a helyzet, de mégis. Szóval szerintem a gyerekek ugyanezt élik át és az ő korukban ez még rosszabb lehet.
Ja az előbb nyilvánosan is elmondták, hogy megint probléma volt a csoporttommal (a 30perc miatt). Én csak a nevemet hallom ki az oroszból de azt folyamatosan a probléma és komment szavakkal kombinálva. Híres, vagy inkább hírhedt vagyok. Andrea a rettegett Na ennyire megy nekem a ne pofázz és ne keresd a bajt!
Csak egy megjegyzés: a mai napunk annyira be volt táblázva, hogy meg zuhanyozni sem volt ideje senkinek! Szó szerint! Uh mostmár no alvás, no tisztaság! Egyre jobb és jobb lesz. Na jó éjt mindenkinek! Remélem egyszer én is ágyba jutok.
Egy újabb nap
Igazából már most kezdem elveszteni a fonalat milyen nap is van.Kezd minden összemosódni. Tegnap nem írtam, mert semmi időm nem volt. De végre tudtam zuhanyozni és végre aludni is, mert most először nem volt hajnalig meeting. Ja és tegnap este engem is próbáltak megvesztegetni egy kitűzővel. Meg is lepődtem mikor engem hívtak ki. Én is kiosztottam egy ajándékot, de mivel nem értek egyet a rendszerrel, természetesen a tőlem megszokott módon pont az ellenkezőjét csináltam, mint amit elvártak tőlem. A legrosszabb gyereket választottam aki teljes mértékben elutasított minden fajta kommunikációt vagy játékban való részvételt aznap. Azt aki az egész órán kb elkülönülve ült, állt egy szót sem szólva kapucnival a fején. Emiatt természetesen full meg is lepődött mikor őt hívtam ki azzal, hogy ezt az ajándékot motivációnak szánom remélve, hogy a jövőben számíthatok rá! Ami az arcára volt írva: öröm! Nem úgy, mint a táborvezetőére! De tudjátok mit, nem érdekel, mert bevált! Ma egész órán aktív volt (nem úgy mint mások), beszélt! Sőt még a délután tartott nyelvtanulós órára is hozzám jelentkezett ahol szintén aktív volt! Igen, ma délután tanítanom kellett pár gyereket magyarul. Nem is értem, de volt olyan elvetemült, aki pont az én anyanyelvem választotta. Volt egy lány, aki azért jött hozzám, mert a kedvenc együttese az Omega!!! Érdekes...Az óra összességében jól sikerült. Na nem úgy, mint reggel az angolórám. A kölkök totálisan ignorálnak, egymást is. Még játszani sem akarnak. Kb semmit. Az egész óra kb abból állt, hogy fegyelmeztem. Nevetséges, mint az oviban! Meg is jegyeztem nekik, de semmi hatás. Mondtam, hogy bocs, de én nem fogok velük kiabálni! Egyszer megtettem, csakhogy tudják ez nekem is menne ha ezt akarják, aztán megkérdeztem, hogy tényleg erre vágynak?! Semmi válasz. Majd mikor továbbra sem bírtam őket munkára bírni közöltem velük, hogy akkor én elmentem. Otthagytam őket! Meglepődtek. Ezután az egyik helyi vezető visszajött velem utána, lekiabálta a fejüket, hogy márpedig tanulni fognak. Ezután valahogy már nem volt kedvem tanítani, hiába ültek kussban a fűben. Inkább csak elmondtam nekik, hogy nem nekem tesznek szívességet, hanem valójában én teszek nekik azzal, hogy ahelyett, hogy a kutyámmal, családommal és a barátaimmal lennék itt vagyok velük. Az ő érdekük, hogy megtanuljanak angolul, nem az enyém! Én már tudok. Ez az ő életük, felőlem úgy élik le ahogy szeretnék. Ha akarnak átmehetnek másik csoportba, vagy naponta két órát ülhetnek egyedül a fák között ha nem szeretnének tanulni, mert nekem full mindegy mit csinálnak. Nem fegyelmezni jöttem ide, se nem kiabálni! Mondtam, hogy kávéval és könyvvel a kezemben én elvagyok egyedül is. De haza is mehetek ha gondolják! Mert inkább töltöm az időm azokkal, akik velem szeretnének lenni. Szerintem meglepődtek ezen. Nagyon mérges voltam amúgy. Na mindegy. Megkapták a monológot amihez szoktak, majd mondtam nekik, hogy the game is over! Gondolkozzanak el mit szeretnének, aztán közöljék velem. Majd eljöttem. Kb negyed óra múlva utánam jöttek és jött a csoportölelés nagy sajnálkozás közepette. A srác aki segített előtte közölte, hogy ez szokatlan volt! Hát ja. Ezek a gyerekek olyan világban nőnek fel, mint én is anno, ahol kényszerből tanulsz, azt hiszed a tanár kedvéért, ahol fegyelemmel, kiabálással és megfélemlítéssel akarnak eredményt elérni! Mert nem ismernek mást! Szerencsére én már igen! És igyekszem eszerint is tanítani őket. Holnap kiderül mi lesz! Remélem vették a lapot valamennyire.
Most épp prezentációra készülök, miközben már majd bepi...lek, mert órák óta nincs víz a házban!
Folyt. köv.
Igazából már tényleg elvesztettem a fonalat. A napok totál összemosódnak, minden lehetőségnél alszom kicsit uh minden nap több napból áll. De amúgy jól vagyok. Kicsit kezd oldódni a hangulat. Bár az ordibálás mindennapos, kezdem elengedni a fülem mellett és csak röhögni rajta. Igazából már ezer viccet gyártottunk azzal kapcsolatban miért is fognak minket lecsukni. Már külön jelünk is van rá. A társaság jó, igyekszünk összetartani és elszórakoztatni magunkat. Tegnap reggel nem kellett tanítani, helyette volt egy kis fejmosás. Persze tipikusan kommunikáció hiányából adódóan. Nem mondanak nekünk soha semmit majd veszekednek velünk mert nem tudjuk. Pl hogy a chips, csoki tiltott dolgok a táborban. Hát nyilván a mi hibánk, hogy nem láttuk a falon a cirill betűkkel írt listát! sebaj. Ennek örömére tegnap 11-en bezsúfolódtunk hajnalban az egyik szobába két ágyra és chipset, édességet és valami citromos likőrt ittunk. Olyan hangulata volt, mint valami tiltott kocsmának a szesztilalom idején.
Még tegnap du elmentünk a sztálin vonal nevű világháborús múzeumba, ahol "beléptünk a seregbe." De mindenesetre én magamra aggattam a sztálinos csillagot. Hátha szerzek egy jó pontot ami majd jól jön a sitten. Ja és ettem karamellás popcornt! Amit kb utoljára a balcsin ettem általános iskolás koromban.
Este nekem kellett előadást tartanom Magyarországról. Nem akartam unalmasra, se hosszúra nyújtani. Bevontam a gyerekeket is, ami amúgy nagyon jó ötlet volt. Jókat röhögtek magukon. Szerintem jól sikerült az előadást habár össze-vissza beszéltem mindenről mikrofonnal bénázva és a saját 20 évvel ezelőtti gyerektáboros képeimet mutogatva. Az előadás végén pedig megetettem velük amit hoztam (a pálinka kivételével persze ) Inkább nekik adtam, mint a belarus önkénteseknek, akik nem értékelték. A gyerekek igen. Látni kellett volna, mint a sáskák raboltak rá a csokira és a kolbászra. Na meg a fejük is megért volna egy misét amit a csípős huszárra (erős pista haverja) vágtak. Készült róla pár kép, majd megosztom.
Az esti fejmosáson meg végre előkerült egy jó sztori. Használt óvszert a kukában. Persze ez elfogadhatatlan itt, bár legalább védekeztek. Szívesen tartanék szexuális felvilágosító órát is, bár itt lehet azzal is cellát bérelnék. Na sebaj. A fejmosás után versmondó est volt, ahol gyertyafénynél mindenkinek fel kellett olvasni az anyanyelvén egy verset. Habár ez tőlem elég távol áll, nagyon jó volt. Többiek elég magasra tették a lécet. Volt aki énekelt, volt aki duoban (kínaiak), volt aki konkrétan elő is adta. Én ezek után az elnézésüket kérve, mert, hogy én biológus vagyok Csokonai Reményhez versét olvastam fel. Kicsit ki kellett lépnem a komfortzónámból ugyan, de túléltem. Ők is.
Más dolog: nincs hasmenésem. A víz nem iható az tény, és a kaja sem túl finom sokszor, de legalább kevés. De senki nem lett még beteg tőle. nem úgy, mint a változó időtől. Ha süt a nap iszonyúan éget, ha nem konkrétan fagyos nyirkos a levegő. Majdnem mindenki meg van már fázva. Csakhogy ezt kikúráljuk épp most megyünk aquaparkba.
Ja és meg egy full megható dolog. Este kaptam levelet! Az elsőt. Tegnap meséltem pár kiscsajnak az egyik gyerekkori barátomról akivel még telefonon sem tudtunk beszélni, mert akkor kezdték még csak bekötni a vezetékes telefonokat. Erre kaptam egy levelet a múltból! Vicces, mert nem tudom honnan szedték, hogy 1. Imádom ezt a filmet (vissza a jövőbe) 2. Hogy így hívom a tábort. Ja és egyáltalán ők honnan ismerik a filmet??? Na mindegy. Megosztom veletek, mert annyira aranyos.
Most nem jut eszembe más, de majd még tudósítok ha lesz vmi.
...
Már úgy érzem magam mint a mosott...alig alszunk, azt is össze-vissza. Tegnap este próbáltam időt találni, hogy a kis szörnyecskéimnek előálljak valamivel, mert már leszívták az összes energiámat, uh kihagytam a "bulit" a "városban". Ma kiderült, hogy az egész táboros játékom délben lesz. Na persze azt elfelejtettem. Uh megint jött a rohanás. Megírni, kivágni 160 számot, rá 320 lyukat fúrni ollóval mert lyukasztó nincs és persze gondoskodni madzagokról is amivel a fejükre teszik. Számháborút szerveztem. Nem tudom hogy, de ők nem ismerték a játékot. Habár nem túl bonyolult, nem annyira ment át mit kéne csinálni. Illetve azzal, hogy háborút hirdettem csak a fedezékbe vonulók száma nőtt meg. Nem nagyon volt harci kedv. Bezzeg az órámon! Na mindegy. Ha újrajátszanák szerintem jobb lenne, na mindegy. Még 24-ére kell egy nyomozós játékot kitalálnom majd.
Délután mindenkinek volt ma extra angol, ahol kb biológia órát tartottam. Posztert kellett csinálniuk állatok képeiből és rájuk vonatkozó tényekből. Meglepően jól ment. Habár az újonnan jött spanyol lány az óra felénél megpróbálta kikönyörögni az egyik srácot a sorrá összetolt padok alól hiába, ez a feladat egész jól lekötötte őket. Ja és legalább már nem csak én tudom, hogy ezek őrültek. Óra után elszundítottam, majd arra keltem, hogy valaki beront a szobámba, hogy lekéstem a vacsit. Azt sem tudtam mi van, hol vagyok, csak azt hallottam, hogy katasztrófa. Hát...nem érte meg felkelni, nem volt jó a krumpli. ennyi krumplit életemben összesen nem ettem mint itt. Kb csak az van.
Mára elvileg már nincs semmi a szokásos fejtágítón kívül uh talán ma pihenhetek.... holnapra én nyertem meg a reggeli tornát de utána végre szabadnapunk lesz. Megyünk Minszkbe várost nézni. Hurrá! Normális kaja! Kb mindenki erről álmodik. Holnap kebab time ala turkey!
Újabb nap
Tegnap végre visszaengedtek minket a civilizációba. Egy napot várost nézhettünk Minskben. Elvittek minket valami nagy térre, amit konkrétan háromszor kerültünk meg, nem tudom miért! Igazi időpazarlás volt, pláne, hogy előtte már a buszunk is egy órát késett. Ezután kb már mindenki nyűgös volt az éhségtől. Erre elmentünk egy plázába! Nem is értem. Senki nem akart ott enni, de nem sok lehetőséget kaptunk. páran le is léptek onnan, úgyhogy kezdett borulni a társaság. Mire bejutottunk a városba már délutám volt. Minsk nagyon szép, nagyon nagy, és tiszta (gondolom senki nem mer szemetelni) amit kb csak a buszból láttunk megállás nélkül persze. Nehogy fotózni is lehessen, bár ahhoz is engedélyt kellett kérni egy-két helyen! Végül a város középen lyukadtunk ki ahol mindenki szétszéledt. Sokan nem akartak várost nézni, mert már voltak itt. Én végül tettem egy kis kört, hogy azért legyen pár képem is és mivel egy időre egyedül maradtam, elmentem egy kis pénzt költeni. Sikerült is mindenfélét beszerezni amire persze semmi szükségem pláne nem itt na sebaj. Este újra összeverődtünk és közösen beültünk vacsizni. Megettem egy fél kacsát! Ki tudja mikor eszem normális kaját megint. pl ma reggel megint vmi sárga trutyi volt reggelire. Igazi csóró ember kaja.
...
A mai órám megint katasztrófa volt bár egy-két kölköt azért sikerült aktivizálni. De van egy-két lány, akit ki nem állhatok. Az egyik az az igazi mindenre fintorgós. Borzasztó! Semmit nem csinál és nem is ért semmit. A másik meg, szintén értetlen, leül nekem háttal majd mikor mondom a nevét odamorog h mi van. Mondom szép, és még csak 12. Igazi kezelhetetlen banda. Sok magányos, kívülálló, hiperaktív vagy full lusta gyerekkel. Csak a szigor hat rájuk. szomorú! Holnaptól kettészedjük őket és az új spanyol lánnyal próbálkozunk tovább. Most legalább már van rá tanúm rá, h nem velem van a baj.
Ja, egy vicces dolog. Nem csak a kaja tiltott a táborban, a szerelem is! Csak barátkozni szabad! Kiadták ukászba egyik este. Mert elvileg volt két lány aki "ökölre ment" egy fiúért. Hát igen, ez mélységesen felháborító, nem is értem, hogy eshet meg tinik között. Én egész életemben szerelmes voltam, szerintem ez a fiatalság velejárója! És semmiképp sem állítható meg parancsra! Persze azt megértem, hogy nem akarnak nyilvános csókcsatákat látni, de mi rossz van a kézfogásban pl?! Pláne, hogy itt mindenki úgy ölelkezik, meg bújik össze, hogy néha még engem is zavarba hoznak vele. Na mindegy. A lényeg, itt semmit sem lehet, és mindenért sitt jár!
Ami még megjegyzendő mennyire más világ, a főnök még akkor sem hajlandó egy szinten állni vagy ülni velünk mikor csak például velünk beszél. Mindig ki kell emelkednie közülünk. Gondolom, hogy érezzük nem vagyunk egyenlőek. Az biztos, én nem tudnék itt élni!
Ui: ma voltak itt a szülők és jól feltankolták a kölköket tiltott dolgokkal. Ha megéheznénk, csak razziáznunk kell
Ja és a mai menü a reggeli sárga trutyin kívül délben tejbegríz leves!!!
És még egy nap
Tegnap esti meeting témája az egyik lány volt, aki ki akart ugrani a másodikról mert valamiért nem vehet részt a miss fantasy camp versenyen. Nem teljesen tiszta mi is történt, de azért ez elég ijesztő. Tamara ordibált. Valahogy most megértem. Mondjuk a másik oldalról azt egyáltalán nem értem miért kell egy gyerektáborban szépségversenyt szervezni amitől a gyerekek csak rosszul érzik magukat. Szerintem ez szembemegy mindennel, amit a gyerekeknek tanítani kéne. Azt kéne bennük elmélyíteni, hogy mindenkiben van érték, mindenki egyedi, mindenki szép valakinek! Nem a külsőségekre nevelni őket már tini korban, amikor nemcsak a jóra, de a hülyeségre méginkább fogékonyak. Ezzel kb csak azt érik el, hogy az eddig egészséges énképpel rendelkező gyerekekben elkezdenek kialakulni a különböző komplexusok amikkel később egész életükben küzdeni fognak! Szomorú!
Más: ma a kis törpeördögök megint kiidegeltek. Habár ma már ketté vágtuk a csoportot ez sem segített sokat. Igazi lusta nemtörődöm csoportot kaptam akikkel képtelenség bármit csinálni. Értem én, hogy nyár, meg tábor, de a tábor alapja a nyelvtanulás. Napi két óra angoljuk van összesen és az is játékos, beszélgetős formában külföldiekkel. De őket még ez sem motiválja. Persze lehet, csak engem utálnak, ki tudja. De ma ezennel feladtam velük. Otthagytam őket. Elég volt. Kb azt érzem minden nap, hogy habár tudom, hogy falnak rohanni hülye ötlet, de minden nap megpróbálom aztán lepattanok, mint a festék. csak még fáj is. minden nap letörik a lelkesedésem, hiába készülök nekik mindenféle játékkal. ráadásul most már mérges is vagyok. Egyrészt, mert nekem is nyár van, és ahelyett, hogy olyanokkal tölteném akiket szeretek, itt szívják a véremet ezek a mini energiavámpírok. Ráadásul mivel lelkiismeretes vagyok és nem akarom feladni ezért ahelyett, hogy a többiekkel lógnék játékokat keresek a neten. Szóval duplán gáz. Na mindegy, ma feladtam. Megmondtam Tamarának, hogy vagy berak a kicsikhez, akikhez eredetileg szerettem volna kerülni, vagy elmegyek. Ráadásul vagy 8-kgnyi cuccot hoztam rájuk készülve, amiket most mások használnak. Így nekem ez nem éri meg. Ez nem suli szituáció, nem kötelező, nem gyakorlat, fizetést sem kapok, szóval kb nem tart itt semmi. Elvileg mehetek holnaptól a kicsikhez. Kíváncsi leszek mi lesz. Bár rosszabb már nehezen lehet. Amúgy azok, akiket nem kell tanítanom normálisak velem. Pl páran látták, hogy ma sírtam, mert ugye belőlem így jön ki a stressz, nem kiabálással, és hoztak nekem csokit, meg odajöttek megkérdezni, hogy vagyok. A csoportomból páran is utánam jöttek, hogy bocs. De ezt már pár napja is eljátszották. 13 évesek, szerintem ideje lenne felelősséget vállalni a viselkedésükért. Nem csak rávágni, hogy bocs és utána marad minden uaz. Na mindegy.
Délután volt két vicces játék. Természetesen minket elfelejtettek bevonni a részletekbe (csak a szokásos) csak annyit közöltek h fussunk és bújjunk el valahol. A játék lényege, hogy a gyerekeknek meg kellett keresni pár embert, akinek zöld a talpa és a sátorba hurcolni. Pár önkéntes a fákon bujkált. Még nézni is horror volt, mikor a gyerekek megpróbáltak utánuk mászni vagy lerángatni, lerázni, ledobálni őket. Valahogy azok a csodás orosz youtube videók jutottak eszembe, amiben sorra halnak ezek a hülyék. Amúgy jó játék volt. A másik egy fura módja volt a gyerekek fürdésre való rávételének. Lisztháború. Eleinte kimaradtam a buliból, majd inkább bementem a közelből tudósítani, azaz lőni pár vicces fotót. A végére én is felvettem a granny stylet uh mehettem zuhanyozni. De jó buli volt. Tetszett. Most épp a szokásos esti fejmosásra várok, hogy vajon ma mi lesz porondon. Sosem lehet tudni. Később folyt.köv.
Probléma
A házban épp elég komoly razzia van, mindenki rohangál mint pók a falon, hogy eldugja a tiltott "szereket" . Minden ami édes, sós, vagy iható (tea) tiltott. A gyógyszerek is és az elektromos eszközök is, mint a vízforraló. A mi szobánk védett zóna, uh itt gyűlik a muníció. kb már csurig vagyunk. Mindeközben én pillangókéssel nutellát majszolok várva mikor zárhatom magamra az ajtót! vicces. Ja és nem csak eldugni kell mindent, hanem kitakarítani is. Mindez valami elvileg azért, mert valaki gyomorfertőzéssel (rontással) kórházba került. De nehéz kihámozni fél szavakból mi is zajlik. Nagy a fejetlenség. De két napja voltak itt a szülők, akik teletömtek a gyerekeket mindennel, valószínű csak velük evett valami rosszat a lány és nincs fertőzésveszély.
...
Az elmúlt két napban a tanítás szerintem jól ment. Végre megkaptam azt a csoportot akik miatt idejöttem. Jobb később, mint soha. Nagyon kis cukik voltak, meg lelkesek is. Uh ez a rész szuper. Azon kívül már kicsit elfáradtam. Sok ez a majdnem három hét. Pláne, hogy nagyon más világ. Persze, pont olyan, mint volt a 90-es években otthon (talán még most is, csak azóta nem jártam gyerektáborban ), de mivel már 5 éve skandináviában élek így már nekem sok. A sok ölelés, közvetlenség tényleg fantasztikus. A kaja olyan amilyen, ehető csak a fűszerek hiányoznak nagyon. A szállás, zuhany ok. Van melegvíz, míg azért régen harcoltunk, uh erre sincs panasz. Amire van az a kiabálás. Ami kb folyamatos. Amolyan ordibálás lánc megy itt. Mindenki kiabál az alatta levőkkel. Erre kelünk, erre fekszünk. Számomra ez elfogadhatatlan formája a kommunikációnak. Ráadásul nem is működik. A gyerekek közül sokan félelemmel, sokan sírással reagálják le a helyzetet, de a többség totális ignoranciával. Kb már meg se hallják, így a hangerő csak fokozódik. Szóval nem jutunk sehova se. Persze vannak helyzetek, amiben óhatatlan a felemelt hangszín, pl vészhelyzet, vagy düh, mikor valaki ki akar ugrani az ablakon. De úgy általában szerintem legalább megpróbálni kéne máshogy megoldani a problémákat. Kicsit lazítani se ártana a tempón, mert csak egy nyári tábor. Kb nulla szabadidő, minden perc be van osztva, emiatt kb folyamatos a csúszás, ami miatt meg a feszültség. Szerencsére a gyerekek ebből még keveset (relatív) vesznek észre, de mi annál többet. Szerintem senki sem bírja már ezt a viselkedést elviselni, csak mások inkább kerülik a bajt és csak magunk közt formálnak véleményt. Ami amúgy a leggázabb, hogy velünk is kiabálnak. Csak egy példával élve tegnap este pl próbáltunk végre kikapcsolódni, és megnézni együtt egy filmet a harmadikon a projektorral amit hoztam. Egy lány, aki a folyosón volt a terem előtt szólt, hogy kicsit halkítsuk le. Megtettük. Majd kb két percel később ketten szó szerint feltépték az ajtót és ránkordítottak, hogy azonnal kapcsoljuk ki. Kb sokkot kapott mindenki. Őszintén nem hiszem, hogy hangosak lettünk volna (zárt ajtó, ablak). Az egyik lány kiment meghallgatni mennyire vagyunk zajosak, plusz közvetlenül alattunk volt valaki, aki semmit nem hallott. De ők a földszintről igen. Na mindegy. De mégha a zaj is lett volna a gond (nem az, h pl nem kértünk engedélyt, vagy zavaró volt h mi szórakozunk míg másnak dolga van v ki tudja) akkor is lehetett volna kérni is, hogy hagyjuk abba. Felnőtt emberek vagyunk, értünk a szép szóból is! De nem. Az egyik srác megjegyezte, hogy csak azt felejtik el, hogy míg ők kapnak kb 250 eurót, mi átlag min 4-600t fizettünk, hogy itt legyünk és dolgozzunk. Kínai srácokba bele se gondolok nekik mennyibe fájt idejönni vízummal, úttal együtt. De pénz ide-oda én már nagyon nehezen bírom visszafogni magam. Igyekszem minél távolabb elkerülni a háborús övezetet és inkább csak kivárom a végét. Ma elvesztettem a türelmem és visszakiabáltam a srácra, hogy ne kiabáljon, aki ráordított a gyerekekre, hogy kussoljanak miközben az ajtóban várták, hogy elinduljunk a zuhogó esős ítéletidőben vacsizni. Válaszként megjelent akit már nem nevezünk nevén, amolyan potteresen és beszállt ő is a buliba, hogy kuss legyen. Nekem is. Már csak röhögni tudok.
Más. A tegnapi razzia ma folytatódott, szóval a szobánk mint valami tiltott szer megőrző funkcionál ami kb azzal jár, hogy átjáró házzá vált a szoba. A kupit most ne is említsük. Gyakorlatilag folyamatosan törik ránk az ajtót kopogás nélkül. Az egyik lányra rá is szóltam emiatt. H kopog, kivár, bejön. Erre délután, ugyanúgy benyitott, majd mikor látta h ott vagyok kiment, kopogott, megvárta míg szólok, h jöhet és utána jött be. Vicces volt. Sajna a wcn még nem működik ez az etikett. Folyton tokostól akarják rámtörni az ajtót.
Na mára ennyi, most megyek az esti fejmosásra. Már alig várom! Viszont asszem ezt a posztot már csak a reptérről fogom nyilvánosságra hozni, mivel ahogy tegnap kivettem olyanok is olvassák, akiknek nem kéne. Megfigyelés alatt vagyok. Eddig csak sejtettem, most már tudom. de izgalmakkal szép az élet! Jó éjt!
Hazatérés
Habár ma már kétszer is fennakadtam a biztonsági ellenőrzésen, először egy kisolló, másodszorra egy komolyabb fegyver, egy kalapács alakú toll miatt (amit mellesleg ketten is leellenőriztek, majd jól kiröhögtek) , már Bécsben vagyok. És végre normális kajához is hozzajutottam! Byebye kása!
Képek:
