Első nap: Indulás Lipcsébe
Tipikus módon már az elindulással bajok voltak. Anna már csütörtökön kijött, este megvolt az ismerkedős este, majd reggel, mint egy 0. nap kimentünk Bogensébe. Ezzel csak azt értük el, hogy már indulás előtt lefárasztottuk magunkat. Az indulás időpontja szép lassan a kezdeti tervezett 21:00 helyett hajnali 3-ra tolódott. Kb egy óra kocsiba bepakolás után neki is vágtunk a világnak. Legalábbis azt hittük. Kb 60 km múlva felvillant a kocsiban egy vészjelző. Természetesen tipikus belül szőke nőhöz mérten fogalmam sem volt mit jelent, ezért a googgle segítségét kértük. Keréknyomásjelző. Mondom szuper, két nappal előtte cserélték a kerekeket téliről nyárira. Gondoltam tuti nem sikerült valamelyiket felrakni jól a tárcsára (m már jártam így a Berlingóval). Megálltunk Haderslevben, ahol a sulim volt hajnali 4kor, hogy akkor mit csináljunk, mert így azért már mégsem vághatunk neki a nagyvilágnak. Vissza nem akartunk menni 100km-t, meg nem is mertem. Szombat hajnalban persze meg senkit nem lehet elérni, pláne nem Dániában. Sajna még a bartaimat sem sikerült felkelteni. :( Még a benzinkúton sem volt senki, aki értett volna hozzá. Uh lecsöveztünk szépen a Thansen elé (m, hogy az a cég csinálta), hogy akkor megvárjuk a 9 órai nyitást. Aludni nem annyira sikerült persze. Végre kinyitott, mire a srác közölte, hogy ja, ebben nem tudunk segíteni, vezessek vissza minimum 50kmt a másik boltig. Na mondom jó. Visszementünk, ahol a 20on éves kissrác elkezdett okoskodni, hogy nem tűnik laposnak a kerék, átállítottam a komputert? Mondom a a mit?! Mert szerinte csak az jelez hibásan. Hát mondom jó, és szerinte ezt honnan kéne tudnom?! Meg amúgy 680kr-t fizettem a kerékcseréért (27000ft), már ne nekem kelljen beállítani ilyeneket…Na mindegy. Elvitte a kocsit, 45 perc volt mire leellenőrizte, majd közölte, csak a komputer jelzett hibásan. Na mondom persze, nyílván az tartott eddig…És kb kioktatott, h milyen hülye vagyok, hogy nem indultunk el így. Na persze, nyílván a kocsi vészjelez és én azt feltételezem az egy éves autómról, hogy csak hülye, amúgy semmi baja. Nem akartam ott lecsapni, ááá. A lényeg, hogy 11-kor el is indultunk, újra. Sikeresen el is jutottunk a határig, ahol persze jól megszívtuk megint. 3 órás dugó 10 km-es szakaszon! Félre is álltunk egyszer, nehogy Mendel hőgutát, mi meg idegrohamot kapjunk. Ezután gondoltuk, akkor már lazára vesszük, így beiktattunk egy kisvárost (Schleswig), ami konkrétan 192 km-re van Odensétől, és ahova mi így röpke 13 óra alatt oda is értünk. Ha lovaskocsin mentünk volna, akkor sem lett volna lassabb. ☹ Végül hajnali 1re, 22 óra út és 46 óra ébrenlét után sikerült is megérkeznünk. Természetesen kidőltünk.
Második nap: Lipcse, Bastei Bridge
Reggel elmentünk körülnézni Lipcsébe és végre ettünk egy jót (vietnámi étterem, nyami…) :D Íme:
Ismételten két óra késéssel a tervezetthez képest elindultunk Bastei hídat megnézni. Én naív azt hittem lehet valahol a hegy tetejéhez közel parkolni, de természetesen nem. A hegy lábánál lévő iszonyúan szép kisvárosban álltunk meg illegálisan persze, egy hotel magánparkolójában. Természetesen 5 percen belül kiszúrtak minket, és meg is kaptuk a kérdést, hogy vendégek vagyunk-e. Ekkor jött a hülye nő szabadkozás, hogy nem, de mi csak felfutunk megnézni a hidat, és már itt sem vagyunk. Max 1 óra. Srác röhög, mondja jó. Akkor még nem tudtuk min röhögött (legalábbis szerintem). Na ez a felfutás röpke vagy egy óra volt, mire a belünket is kiköpve, kilókat ledobva felvánszorogtunk a hegyre. Közülünk csak Mendel élvezte az erdőben rohangálás szabadságát. De neki könnyű, 4 lába van és 5 kiló. :D Na de mi…Ja és ami a legjobb, hogy szemben meg vigyorgó öreg párok jöttek csak. Ennyit a mai fiatalságról. Csúnyán leszerepeltünk. :D Na de a végén megcsináltuk. :D Lőttünk is pár képet. Lefelé azért könnyen ment, köszi gravitáció! Miután levánszorogtunk, elindultunk Karlovy Varyba. Útközben sikerült bemenni egy lezárt autópályaszakaszra. Szerencsére még időben észrevettük, hogy valami nem stimmel. Jók a cseh útelterelések amúgy. Elég „egyértelműek”. :D A végén, megint hajnali 1 volt, mire megérkeztünk. Szegény srác, akinél laktunk…Persze Ő is megszivatott, mondta megmutatja a lakást, félúton meg, hogy ja, negyedik emelet. Pfff…A cuccok meg még a kocsiban voltak. Uh 4. emelet kétszer...:( Tegnap sikeresen kilépcsőztük magunkat. :D
Harmadik nap: Karlovy Vary
Izomláz, hurrá. Mendel levitele a 4-ről reggel pisilni. Hurrá! Majd vissza még aludni kicsit. Fél 12-kor keltünk (mint a mosottrongy), aztán nyakunkba a város. Ami amúgy eszméletlen gyönyörű! Szerintem az egyik legszebb, amit valaha láttam. Színes, tiszta, karbantartott. Építészetileg is hihetetlen. Sok turista volt, de nem volt tömeg. Természetesen a cseh ebéd sem maradhatott el: kacsa és szarvas. :D Aztán odébbgurultunk egy fagyira-sütire.:D Miután végigettük a várost, elindultunk Plzenbe. Egy kisvárosi panzióban szálltunk meg 10km-re. De ahogy most kinéz, a városba nem fogunk bejutni már. Maradunk a faluban, kiöltözve, helyi menő csávókat boldogítva a kocsmában. Ez a mai program. :D Holnap meg folyt. köv. :D
Csigaaaa.....:D (ami amúgy az általunk két napig majszolt, kissé odakozmált sajtoscsigából indult, továbbá a haladási tempónkra tekintettel vált a túránk szimbólumává!)
További képek itt:
Negyedik nap: Hluboká vár és Ceské Budejovice
Este végül kihagytuk Plzent, inkább a helyi kis kocsma-étteremben múlattuk az időt. Ettem egy kis rántott sajtot, meg bepótoltuk az elmaradt Becherovkázást. :D Csak annyit mondok, még szerencse, hogy közel laktunk. :D
Reggel (11kor) beültünk egyet ebédelni a szemközti kis szokásos helyünkre. Kb 1100ft-ért adtak egy főételt. Nem volt kacsa, így disznót ettem barna szósszal és gombóccal, csak, hogy maradjak a cseh kajáknál. Anna meg kéksajtos csirkemellet krumplipürével. Nagyon finom volt! Utána elindultunk Hluboká várba. Mivel kutyával nem engedtek be, így az étteremben vigasztalódtunk egy bűn rossz fagyival, limonádéval és kávéval. :D A következő állomás Ceské Budejovice volt. Átvettük a nagyon tuti kis lakásunkat két cicával. Mendel új barátai, kár, hogy csak ő gondolja így. :D Összekapartuk magunkat és bementünk a városba. Csak, hogy ne maradjon ki a gastro élmény, itt is ettünk, most egy kis tatárbifszteket. Mellé meg egy kis cidert. Ezután amolyan városnéző kocsmatúrába kezdtünk. :D Voltunk a parkban, ahol pár átszellemült, kongás-jógás zenélt és táncolt. Majd a bárok nyitvatartását követve mentünk tovább. A következő bárban kissé kiakasztottak. Amúgy is érzékeny vagyok a kiszolgálásra, ugye húgom szerint bunkó vendég is vagyok, pedig csak azt várom el, amiért fizetek. Odajött a pincér lány, mondtuk neki, hogy egy cointreaut szeretnék. Rábólintott. De, hogy biztos legyek benne, utána mentem, mondtam mégegyszer. Megint bólint. Majd megint visszamentem, hogy akkor ki is fizetem, erre kiszámlázza az előző rendelésem egy cointreau nélkül. Mondom ez nem lesz jó, mert én csak egy db felest szeretnék. Erre odajön a báros fiú, aki már közben töltögeti az italjainkat, amiket nem is rendeltem, és szó szerint lebasz, hogy tőle kell rendeljek, mert a csaj nem ért semmit angolul. Mondom szép, még én kérjek elnézést azért, hogy egy belvárosi bárban annyit nem ért meg a lány, hogy 1-et kérek, de a pia nevét persze értette. :D Úgy látszik, itt ha valamit kikérsz elsőre, utána már csak azt lehet újra...:D Ehhez azért hozzátenném, hogy a faluban a srác kb brit angol akcentussal beszélt. Na és nem is ilyen stílusban. Hát igen, valaki vendéglátásra született, valaki nem. ☹ Ott is hagytuk a helyet azzel a lendülettel. Később még ittunk az élményre egyet, majd hazamentünk aludni. Szegény Mendel, egy kis hős, az utolsó bárban már totál kidőlt.
Ötödik nap: Cesky Krumlov és Pozsony
A túránk következő állomása Cesky Krumlov volt. A városnak egy nagyon hangulatos, tiszta kis óvárosa van, nagyon sok szűk, egyirányú utcával, ahova sikeresen bekeveredtünk, miközben százával jöttek velünk szemben a kínai túristák. Körbevették a kocsit, mint a zombik a filmekben. Kissé para volt. :D A parkolás sem túl egyszerű ilyen körülmények között, úgyhogy aki teheti, inkább városon kívül álljon meg. :D Nekünk nem sikerült., mert ha egyszer bemész, kb csak egy úton jutsz ki. Így végül kavarogtunk kocsival gyök kettővel a tömegben, rettegve, hogy meghúzom a kis lizingelt autóm. De megúsztuk. Megcsináltuk a kötelező turista fotókat, majd beültünk ebédelni egy étterembe, ahol kivételesen elfogadtak bankkártyát. A legtöbb helyen sajnos csak kp lehetett fizetni. Még pont időben ültünk be, mert utána kb 2 órára leszakadt az ég. Tipikus nyári zápor kis jéggel tarkítva. Ebéd után elhagytuk a várost és elindultunk Pozsonyban. Mivel nem szerettem volna minden országban autópályát fizetni, így kisváros túra lett. De így legalább sok szép helyet, tájat is megnéztünk. Szembejött pár vár, az egyikhez közel is merészkedtünk. Ez volt Kreutzenberg vára. Gyönyörű!
Pozsonyba végül csak este értünk oda, bepakoltunk a lakásunkba, ami egy kicsit csalódás volt. Kétszer annyiba került, mint pl Karlovy Varyban, ami egy luxusváros, de cserébe kaptunk egy földszinti kazánház szerű helységből kialakított minilakást. Ugyan igényesen van berendezve, új bútorokkal, de pl amit ágynak szántak (indokolatlanul felesleges) galéria, oda maximum hegymászók tudnak befeküdni a függőleges létra megmászása után. Mi inkább maradtunk a földön a kanapén. Még jó, hogy volt. A lakás szaga is fura. :( A szembe ajtó mögött meg ki tudja MI él. :D Jó kis horrort lehetne forgatni itt. :D Nyakunkba vettük a várost, bár szegény Mendelt kb úgy kellett kirángatni az ágyból, amibe érkezés után egyből beleépült. Kissé lefárasztotta már az út. Végre valamitől fáradt. :D A város első körre nem tűnt annyira szimpatikusnak. Legalábbis abból a szögből, ahol laktunk. Nagyon Pestre hajaz, de a koszosabbik kerületeire. Az első ami még feltűnt egy cuki kis csótány ami épp bújt el a kövek alá. Beértünk a belvárosba végül. Rengeteg bár, nagy nyüzsi, annak ellenére, hogy szerda volt. Szép épületek. Látszott, hogy tipikus partiváros. Egyetemistaként érdemes ide eljönni, az tuti. Az árak kb szintén pestiek. Ami viszont nem tetszett, az az emberek. Volt egy srác, aki azt hittem csak meg akarja simogatni a kutyát, erre csak odajött ráijeszteni. Szegény kutyát már így is stresszelte a világ, meg a tömeg. Azt hittem leütöm. Ezután akárhány kutyával összefutottunk, mint idegbeteg, antiszociális volt, pont, mint a gazdáik. Amolyan nyakra menősök. Csak három bullterrier/Stefffi elől kellett elmenekülni fél órán belül, akiket a gazdáik alig bírtak folytónyakörvvel visszafogni. (még jó, hogy az már Mo-on tiltott). Szóval kutyanevelésből a város megbukott. Ezzel szemben csehországban, pl Budejovicében egyetlen kutya mégcsak meg sem ugatta Mendelt. Minddel összeszagolt, játszott. Rengeteg szabadon is volt engedve. Persze lehet, csak kisváros-nagyváros ellentét, nem ország, de ehhez kicsi a mintavétel, hogy messzemenő következtetéseket vonjak le. :D De ez volt az első benyomás. Hazafelé sem lett jobb képünk a városról, mikor észrevettük, hogy innen még a patkány is futva menekül! Lehet csak én vagyok szerencsés, de Pesten én 10 év alatt még sosem láttam patkányt a belvárosban. Na mindegy, ez is megvolt. Ezt is megnéztük. Még egy, ami viszont pozitiv volt, csakhogy azt is írjak, tudnak az emberek angolul, még a középkorú korosztály is, míg csehországban ezzel bajok voltak. :D
