Ma végre eljutottunk a nőhöz, nagy nehezen, mivel nem nagyon akarta, hogy menjünk, és mindig le is mondta. Az elején kicsit féltem, hogy fogom megismerni a sirályunkat, mert 4 nap alatt sokat változnak, de egyből kiszúrtam. Máshogy néz ki, mint a többi. Szebb a tolla, sárgább a feje, nagyobb a többieknél(bár már csak kicsit). Azért szerintem nagyon sokat számított, hogy 5 csillagos hotelben töltötte az első két hetét. A nő mondta, hogy a mienket ő is meg tudja különböztetni, mert ő az egyetlen, aki rámászik a lábára. Hát igen, a nálunk töltött utolsó két napjában alakult ki ez az ujj/lábujj csipkedős fétis, mikor a kaját követelte. Még mindig nem érzem úgy, hogy jól tettük, hogy odavittük, bár lehet az sem lett volna jó, ha nálunk marad. Mert ahogy a mellékelt videókon látszik (jó szar minőségben, mert a kamerából kimaradt az sd-kártya...:(), emlékszik ránk. Ez nekünk jó érzés, de neki lehet kevésbé jó. Egyből felismert minket, mikor bementünk, és egyből elkezdett dumálni hozzánk. A többinek egy hangja sincs. A mienk végig sírt mikor ott voltunk. Ez az amolyan fájdalmas, szomorkodós, panaszkodós sírás. Nálunk akkor csinálta, amikor már a konyhában volt, mi meg elmentünk wc-re és magunkra csuktuk az ajtót. Mikor egyedül érezte magát. :( Elég rossz volt hallani. A többi sirályka megy utána, meg körbeveszi állandóan, meg követik, mint valami big brothert, de őt nem annyira érdeklik. Velük van, de azt hiszem kicsit túlszocializáltuk emberre, és hiányol minket. :( Nem taperoltuk feleslegesen mikor nálunk volt, de beszéltünk hozzá, meg egymással is, így hozzászokott a hangunkhoz. :( Az extra kajának amit vittünk (darálthús és dinnye), nagyon örült. A többiek is. A csipeszt egyből felismerte. Elég szegényesen vannak tartva, mondjuk nem biztos, hogy rosszindulatból. Most vittem nekik halat, remélem majd megkapják. A nő mondta, hogy csak a macskakaját ennék. Hát igen, mert az hús. És ugye az lenne a fő táplálékuk, nem a magok, gyümölcs, vagy kenyér. Hanem a hal, rovarok, giliszták. Az emberi szemét csak mellékes...Amúgy még mindig úgy gondolom, hogy a nőnek nem sok fogalma van magáról a fajokról, amiket tart. És sajnos jól sejtettem, nem kapnak gyűrűt sem. Tehát 0 nyomonkövetés, amiből kiderülhetne, hogy folyik-e tényleges állatmentés vagy csak ideiglenes életben tartás. :( Mert félek, csak az utóbbi. :( Kérdeztem tőle, hogy arra lenne-e lehetőség, hogy visszahozzuk a városba, hogy itt engedjük el. Mivel nem lesznek tréningelve halászatra, hiába lenne jobb elvileg a madaraknak a természetben (pl tengerparton), meggyőződésem, hogy ezeknek a madaraknak emberi településen lenne a jobb. Ahol lenne lehetőségük megtalálni azt a kaját, amin felnőttek. A szemetet. Azt mondta, hogy gondolkozik rajta, mert szerinte a szállítás túl nagy stressz a madárnak. Viszont ha meg a túlélését nézzük, szerintem megérné az a stressz. Itt van tó, szemét, sok sirály...Na meg ha itt engedném el, lehet nyomon tudnám követni valahogy. Úgyhogy ezt még megpróbálom leharcolni a nővel. A gyűrűzést is. Na meg a további látogatást, mert azt viszont nagyon nem akarja...:( Pedig csak pár hétről van szó...:( Na mindegy, majd kiderül. Azért ha nem mennénk a héten nyaralni, biztos nem hagytam volna ott...:( Nehéz a döntés, és ki tudja mi a jó neki. Bár a helyzete már akkor kritikussá vált, mikor lepottyant a tetőről...:( Így vagy úgy, de kapott még egy esélyt! Remélem megéli majd a harmincat!
Az első két képet a nőtől kaptam tegnap:
Ő egy "tesó"
