Ezer éve nem írtam, így a szokásos, “hol is kezdjem a dolgot” dilemmával küzdök. A lényeg, Dél-Koreában vagyok épp, ahol a sulis 6 hetes gyakorlatomon. (Igen, még mindig, megint tanulok, most épp nemzetközi általános iskolás tanárnak Dániában.) Persze tipikus Murphyként, 1 héttel később értem ide, mint tervezve volt, hála néhány vírus és baktérium társaságának (nem COVID!), akiktől teljesen még azóta sem sikerült megszabadulnom persze. De amire jó volt, hogy ezáltal rájöttem, hogy ilyen távolságra repjegyet venni teljesen felesleges volt hónapokra előre, hiszen kb másnapra véve is ugyanannyiba került, mint az előző, sőt a végén még olcsóbb is volt az új (kb 300 ezer). Továbbá kipróbálhatom, hogyan is működik a biztosításom, amit már évek óta fizetek, hogy megpróbáljam visszaszerezni az első repjegyem árát (jeeeee). Ja és arra is kicsit több időm volt, hogy feldolgozzam magamban milyen rossz anya is vagyok, mert ennyi időre otthon hagyom a 2 éves gyereket. Persze ez csak elméletben sikerült, mert amúgy kicsit se lett könnyebb eljönni, mivel “of course” a gyerek felébredt “anyázva” hajnali 2-kor, mikor indulnom kellett a vonathoz, így gyakorlatilag a zokogó gyerekhang búcsúztatott. Elég kemény volt. De néha önzőnek kell lenni (Imre szerint). Szerintem meg inkább csak a nagyobb célt kell szem előtt tartani, ha anya boldog, a gyerek is. És ha anyának egy ilyen tapasztalat miatt később könyebb lesz munkát találnia (mert majd jól mutat a CV-ben), akkor az meg mindenkinek jó. Na mindegy. A lényeg, elindultam.
A reptéren becsekkoláskor már feltűnt, hogy csak 1 dolgot hagytam otthon, a laptop töltőm. Végülis, csak a munkaeszközöm. Sebaj, pótolható. Párizsi reptéren a tranzitnál meg is tettem.
Az utazás alatt próbáltam nagyon erősen nem megfulladni a maszk alatt, a maszktól és a bennem munkálkodó parazitáktól. Hát nem volt egyszerű, sokszor féltem, hogy kikapnak a sorból és mehetek karanténba. Legjobban akkor tört rám a frász, mikor a Koreai járaton az utaskísérő megkérdezte nem sokkal érkezés előtt, hogy a saját helyemre ültem-e, és Andrea Kiss-nek hívnak, ugye. Na akkor, ott, levert a víz, hogy ezek most adják le a drótot, mert hallottak köhögni. De nem. Mivel mondtam, hogy most repülök először normális légitársasággal, és először Európán kívül (Belarusz nem számít), így a személyzettel megleptek egy oklevéllel. Nagyon szép gesztus volt.
A reptérről viszonylag könnyen és egyszerűen kijutottam, néhány papír kitöltése után, és némi szerencsével, mivel kb minden második ember teljes szettjét átnézték. Az egyik papírnál is volt egy mini szívrohamom, amikor be kellett vallani, hogy az elmúlt 21 napban köhögtem és voltam-e beteg. Nem mertem nem beírni, mivel a papír alján a hamis tanúzást börtönnel fenyegették. Sok mindent szeretnék megnézni errefelé, de a sitt nincs közte. De nem akadtak fent rajta, mivel a hőmérőzésen átmentem. :D
A városba, Songdo, taxival jöttem, ami olyan 8500ft volt, 40 perces út. A lakást is hamar megtaláltam, a tulaj elém jött. Egy Airbnb szobát béreltem egy „modern” panelban a 16. emeleten, ami olyan 50 ezer forint hetente. A srác 3 szobát ad ki így, de jó, mert így legalább nem érzem magam egyedül a világ másik végén, ha valami lenne.
A suli, Chadwick international School kb 10 perc gyalogtávra, ami reggelente jó kis ébresztő séta a hidegben. Az időjárás kb ugyanaz, mint most otthon (vagy Dániában, száraz tél). Hétfőn megérkezés után már be is mentem bejelentkezni, de dolgozni csak kedden reggel kezdtem.
Az első benyomások
A város: Songdo
https://www.bloomberg.com/news/articles/2018-06-22/songdo-south-korea-s-smartest-city-is-lonely
Ez egy elég fura kis buborék világ. 20 éve még nem is létezett, így gyakorlatilag 0-ról próbáltak meg létrehozni egy fenntartható tökéletes modern várost annak minden kütyüjével. Érdemes róla olvasgatni kicsit, érdekes. De amúgy számomra úgy néz ki, mint egy jó magyar, szocialista blokkos lakóövezet, csak kicsit modernebb, üvegesebb verzióban. Legalábbis a házak. Szerencsére arra figyeltek, hogy a zöld övezetek megmaradjanak, így kb 40% -ban parkos. Persze hiába a high-tech, érintős kártyaolvasó, na az nincs. Ezt tegnap meg is szívtam a boltban, ahol szerintem valamit nagyon elállítottak a kártyámon, mert második fizetésre már nem működött. Utána az étteremben sem, uh kezdett emiatt is rámtörni a pánik, hogy ok, mi lesz ha a másik kártyámat is taccsra teszik, ha egyet 1 nap alatt sikerült likvidálniuk. Felhívtam a bankom, akik nagy kedvesen felajánlották, hogy 1 hét múlva a lakcímemen lehet az új kártya, hát kösz, ki lennék segítve így a világ másik végén. Na mindegy, úgy néz ki mára észhez tért a kártya, remélem így is marad.
Az utakon amúgy nagyon sok az elektromos autó, uh a forgalom habár nagy, elég zajtalan. Embert alig látni az utcán, őket is csak maszkban, mivel habár kint már eltörölték a kötelező maszkot, de az emberek akkor is hordják, mivel a Kína felől jövő légszennyezés miatt a levegő minősége erősen kifogásolható. Egyébként, amikor ideértem, pont zöld jelzése volt, de akkor is érezhetően nagyon más. Mintha a tüdőm hiába lélegzem, nem jutna elég oxigénhez. Elképzelni nem tudom, hogy tudnak emberek így itt élni. Azt sem, hogy lenne az a pénz, hogy ide akarjak emiatt költözni. Mondjuk alapvetően ez a nagyon modern, minden is valami kütyüvel működik világ sem vonz hosszú távon. Nagyon uniformizált, nagyon monoton és unalmas számomra az építészet. (Mondjuk Dánia sem sokkal jobb ilyen téren, csak ott legalább nem az ég felé építkeznek.) Állítólag 4 ember tervezte az egészet. Látszik.
A lakás: szintén modern, van benne minden, okos egyben bidés wc-vel, amin millió gomb van. Már első ránézésre is lefagy tőle az ember, hogy akkor most mit is kell nyomni?! Az első alkalommal már fent is akadtam a dolgon, mikor a lehúzó gombot kerestem. Helyette sikerült megnyomnom valamit, aminek a hatására kijött egy vékony cső középen, és majdnem telibe arcon spriccelt. Gondolom az lenne a „fenékmosó”. :D. Miközben a kezemmel védtem magam a vízsugár támadásától, nyomogattam összevissza mindent, hogy kikapcsoljam azt az izét. Nagy élmény volt. A tulajtól kérdeztem, mi ez a rengeteg gomb. Erre mondta, hogy vízerősség és masszázs funkció is állítható rajta. Ahha. Okvetlenül szükséges mindez fenékmosáshoz. Habár a szexuális segédeszközök bőröndben behozatala szigorúan tiltott, de a wc az okozhat itt örömöket. Hát…
A suli: magániskola, kb havi 1 millió+ tandíjjal. Többségében koreai gyerekek vannak. Alsó tagozatosokkal dolgozom, akiknél minden osztályban 2 hivatalos tanár van. A suli amolyan mentor programot biztosít a frissen végzett tanároknak, hogy gyakorlatot szerezhessenek. Szerintem ez korrekt és szuper. Egyelőre nem hagytak még tanítani, de még csak 2 napja vagyok itt, de azért remélem majd fognak, hisz alapvetően ezért is kellett jönnöm, hogy abban gyakorlatot szerezzek. Majd kiderül. Egyelőre mindenki nagyon nyitott és kedves. Pozitív a légkör.
Ami meglepett a SmartBoard hiánya. Egy ilyen modern helyen biztosra vettem, hogy több technológiát használnak, de nem. Én nem vagyok nagy híve a sok kütyünek, de reméltem, mivel a jövőben ezek elengedhetetlenek lesznek az oktatásban, itt majd szerezhetek bennük némi gyakorlatot. De azt hiszem nem.
Egyénként 2. osztályosokhoz raktak be, akik 23-an vannak 2 tanárra. Azért ez elég jó arány. A suliban egyébként a tanár-diák arány elvileg 1-8. Igazi luxus. :D Mondjuk ára is van…
Ami számomra a legnagyobb kihívás, az a maszk. Beltéren kötelező a Covid miatt még mindig. Számomra magam miatt fizikailag, de a gyerekek miatt lelkileg megterhelő. Én értem, hogy ők már megszokták, meg ebbe nőnek bele, de ez valami embertelen. Az, hogy a gyerekek nem látják egymás arcát, se a tanárét, hogy a kórusban maszkban énekelnek, elfogadhatatlan. Elvileg talán lesz nemsokára ez ügyben némi változás, hát nagyon remélem, mert emiatt a 6 hét elég kemény lesz.
Ja, és amit majdnem elfelejtettem, van egy magyar tanár a suliban. :D A magyarok tényleg mindenhol ott vannak! :D
A kaja: Én imádom az ázsiai konyhát, így itt nekem tökéletes. Az egyetlen nehézség, hogy gyakorlatilag sehol nincs semmi angolul kiírva, és képes étlap se nagyon volt eddig, amerre jártam. Angolul se nagyon értenek az emberek, úgyhogy ha az ember rendelni akar, a google-el jóban kell lennie. A menzás nemzetközi kaja rémes, de csodás képet ad arról mit gondolnak, mit esznek máshol. :D
Folyt.köv.
Megjegyzés: Az árakat csak azért írom le, hátha valaki más is szeretne erre felé világot látni... :D
