sze
6

Hát igen, jól látjátok, megint megőrültem. Úgy tűnik elérkezett az idő, hogy egy kutyát is bevállaljak. A dolog úgy jött, hogy 1,5 hete elvesztettük a vörös cicát, aki bértartásban volt nálunk, és akihez nagyon kötődtünk. A gazdája 1 év után visszakérte. :( Nem szívesen és még fájóbb szívvel váltunk meg tőle. Erre jött az ötlet, tekintve, hogy a saját macskánk, nevéhez mérten (norvég erdei) gyakorlatilag ki sem jön az erdőből, nemhogy haza, hogy ideje beújítani valamilyen állatot, amit esetleg néha látunk is. A kutyát. Na de milyen legyen?! Sosem vonzódtam a kistestű kutyákhoz, és amúgy is szerintem örökre macskás maradok, de mivel lakásban lakunk, plusz sokat utazunk, így más nem nagyon jöhetett szóba. Persze jöttek a kitételek, ne kelljen nyírni, ne fújja el a szél, ja és képes legyen felugrani az ágyunkba magától és mindezt 5 kg alatti testtömeggel. Nem könnyű. Először amibe beleszerettünk, egy pomerániai/japán spicc keverék volt, de a gazdája végül másnak adta. Persze megvolt a sírás-rívás miatta 1 napig, de utána dühömben egész éjjel kutyákra vadásztam. És megtaláltam. :D Múlt vasárnap el is mentünk, le is foglalóztuk, úgyhogy szombaton már költözik is. :D Megjegyzem, mikor elmondtam barátaimnak, hogy kutyám lesz, mindenki azt kérdezte, hol találtam. :D Hát igen, asszem tőlem ez lett volna várható. De Dániában csodával határos módon, nincsenek kóbor kutyák, se menhely, sőt itt a keverék kutyákat is drágán adják. Ami mondjuk nem meglepő, az állatorvosi költség kb 2000 kr (80 ezer ft) élből. Persze családtól megkaptam, hogy nem vagyok normális, keverék kutyáért pénzt adni, de erre kérdem én...Csak azért, mert egy kutya nem fajta tiszta, kevesebbet ér az élete?! Mert szerintem nem. Szerintem ha egy ember csak az anyagiakon gondolkodik kutyavásárlásnál, az ne vegyen kutyát. Mert megvenni csak egy dolog, kerül akármennyibe is...De a sok szirszar amit neki kell venni, a kaja, az orvos és úgy általában azoknak a dolgoknak a pótlása, amit a kutya majd időközben megrág, megeszik és tönkretesz még többe fognak kerülni. :( De én ezt mind tudom, úgyhogy A kutya költözik. :D Neve még nincs, már 3 napja ezen megy az agyalás, de hátha majd megmondja, ha ideért. :D "Fajtáját" tekintve Pudlier (uszkár és terrier keverék). :D Remény a max 5 kilóra szülőket elnézve megvan, hacsak nem volt egy dán dog nagyszülő valahol, de csak nem. :D De majd kiderül. Mára ennyit, asszem ennyi is pont elég, hogy kiborítsak a poszttal pár embert, és majd megkaphassam, hogy de minek posztolni egy kutyáról, mint anno a sirály miatt megkaptam. :D

14188460_1154793577912618_1413830660295278605_o_1.jpg

14218326_10210362013390115_1068713096_n.jpg

14242476_1154793387912637_4940273210622546749_o_1.jpg

14273547_10210381688201973_1016081393_o.jpg

júl
16

1,5 hetes nyaggatás és erőltetés után végre sikerült kiharcolnom, hogy 3 hét után meglátogathassuk a sirályt! Jelentem jól van, teljesen beépült a többiek közé, bár még mindig kicsit kilóg. Még mindig ő az egyetlen, aki a jelenlétünkben dumál, szó szerint. Nem tudom, hogy megismer-e minket, de visszabeszél. Hihetetlen mennyire könnyű megismerni a hangját! Na meg őt is, bár mondjuk azért az elején el kellett kicsit gondolkodni, de csőröket megvizsgálva ki tudtam szúrni. Azon kívül a tollai is mások. Még mindig nagyon látszik, szerintem, hogy gourmet kaján élt az első két hétben. A tollai sokkal szebbek, és szabályosabbak, meg színesebbek is a háta közepén. Persze fotón kevésbé jön át, és mások számára mind egyforma, mint otthon a kiskutyák, de ha az ember közelről látja őket és tüzetesen megvizsgálja, észrevehetőek az apróbb eltérések. Más a minta, a csőr színe, mérete, görbülete. A mienk pl rendszerint "nyakatlanul" áll, hosszabb és egyenesebb a csőre mint a többinek, és van egy pici sárga pötty a végén. A tollai szabályosak és élénkebb barnás a szélük. A feje meg kevésbé galambszerű. Persze lehet, hogy szimplán csak másik fajba tartozik, mint a többi, nem tudom. Vagy csak én látom másnak, mert hát a mi "gyerekünk". :D A lényeg, hogy minden ok. Elkezdtek röpködni is, úgyhogy hamarosan szabadulnak, vége a rabságnak. Bár lehet, hogy a legkisebb miatt még maradnia kell a nagyobbaknak is, mert a néni az összeset együtt akarja elengedni. Ami érthető, közösségben az erő. :D Megígértettem vele, hogy szól és ott lehetünk mikor kiengedi őket. Szó volt arról is, ez hol fog megtörténni. Még mindig bőszen ajánlgatom a város széli kis, kollégium környékén lévő tavat, mert akkor szemmel tudnám őket tartani, és némi plusz kaját is tudnék nekik kivinni az elején, amíg megszokják a szabad életet. Az ötletet egyenlőre még nem vetette el, úgyhogy még van remény. :D Csak a szállítást kéne megoldani valahogy, de szerintem az a kisebbik gond. :D Max kérek a macskamenhelytől ketreceket kölcsön. Ők is úgyis jól ismernek már...:D

Íme pár kép a sirályfikról és sirálylányokról. :D

A mienk a jobb oldali. :D

3.JPG

4.JPG

5.JPG

6.JPG

Ő az :D

7.JPG

8.JPG

9.JPG

10.JPG

Valaki már felrepült :D

11.JPG

Ide szeretném költöztetni őket. :D

2.JPG1_1.JPG

 

 

jún
25

Ma végre eljutottunk a nőhöz, nagy nehezen, mivel nem nagyon akarta, hogy menjünk, és mindig le is mondta. Az elején kicsit féltem, hogy fogom megismerni a sirályunkat, mert 4 nap alatt sokat változnak, de egyből kiszúrtam. Máshogy néz ki, mint a többi. Szebb a tolla, sárgább a feje, nagyobb a többieknél(bár már csak kicsit). Azért szerintem nagyon sokat számított, hogy 5 csillagos hotelben töltötte az első két hetét. A nő mondta, hogy a mienket ő is meg tudja különböztetni, mert ő az egyetlen, aki rámászik a lábára. Hát igen, a nálunk töltött utolsó két napjában alakult ki ez az ujj/lábujj csipkedős fétis, mikor a kaját követelte. Még mindig nem érzem úgy, hogy jól tettük, hogy odavittük, bár lehet az sem lett volna jó, ha nálunk marad. Mert ahogy a mellékelt videókon látszik (jó szar minőségben, mert a kamerából kimaradt az sd-kártya...:(), emlékszik ránk. Ez nekünk jó érzés, de neki lehet kevésbé jó. Egyből felismert minket, mikor bementünk, és egyből elkezdett dumálni hozzánk. A többinek egy hangja sincs. A mienk végig sírt mikor ott voltunk. Ez az amolyan fájdalmas, szomorkodós, panaszkodós sírás. Nálunk akkor csinálta, amikor már a konyhában volt, mi meg elmentünk wc-re és magunkra csuktuk az ajtót. Mikor egyedül érezte magát. :( Elég rossz volt hallani. A többi sirályka megy utána, meg körbeveszi állandóan, meg követik, mint valami big brothert, de őt nem annyira érdeklik. Velük van, de azt hiszem kicsit túlszocializáltuk emberre, és hiányol minket. :( Nem taperoltuk feleslegesen mikor nálunk volt, de beszéltünk hozzá, meg egymással is, így hozzászokott a hangunkhoz. :( Az extra kajának amit vittünk (darálthús és dinnye), nagyon örült. A többiek is. A csipeszt egyből felismerte. Elég szegényesen vannak tartva, mondjuk nem biztos, hogy rosszindulatból. Most vittem nekik halat, remélem majd megkapják. A nő mondta, hogy csak a macskakaját ennék. Hát igen, mert az hús. És ugye az lenne a fő táplálékuk, nem a magok, gyümölcs, vagy kenyér. Hanem a hal, rovarok, giliszták. Az emberi szemét csak mellékes...Amúgy még mindig úgy gondolom, hogy a nőnek nem sok fogalma van magáról a fajokról, amiket tart. És sajnos jól sejtettem, nem kapnak gyűrűt sem. Tehát 0 nyomonkövetés, amiből kiderülhetne, hogy folyik-e tényleges állatmentés vagy csak ideiglenes életben tartás. :( Mert félek, csak az utóbbi. :( Kérdeztem tőle, hogy arra lenne-e lehetőség, hogy visszahozzuk a városba, hogy itt engedjük el. Mivel nem lesznek tréningelve halászatra, hiába lenne jobb elvileg a madaraknak a természetben (pl tengerparton), meggyőződésem, hogy ezeknek a madaraknak emberi településen lenne a jobb. Ahol lenne lehetőségük megtalálni azt a kaját, amin felnőttek. A szemetet. Azt mondta, hogy gondolkozik rajta, mert szerinte a szállítás túl nagy stressz a madárnak. Viszont ha meg a túlélését nézzük, szerintem megérné az a stressz. Itt van tó, szemét, sok sirály...Na meg ha itt engedném el, lehet nyomon tudnám követni valahogy. Úgyhogy ezt még megpróbálom leharcolni a nővel. A gyűrűzést is. Na meg a további látogatást, mert azt viszont nagyon nem akarja...:( Pedig csak pár hétről van szó...:( Na mindegy, majd kiderül. Azért ha nem mennénk a héten nyaralni, biztos nem hagytam volna ott...:( Nehéz a döntés, és ki tudja mi a jó neki. Bár a helyzete már akkor kritikussá vált, mikor lepottyant a tetőről...:( Így vagy úgy, de kapott még egy esélyt! Remélem megéli majd a harmincat!

Az első két képet a nőtől kaptam tegnap:

13509345_10209753286572325_2060540976_o.jpg

13510749_10209753340813681_1213651419_n.jpg

13511488_10209752880002161_428563498_n.jpg

13521639_10209753253211491_143819269_n.jpg

Ő egy "tesó"

13535706_10209753248531374_804219435_n.jpg

jún
23

A sirály - 13. nap

| Szerző: candy747 | 9:20 pm

Ma is eltelt egy nap. És ahogy a 13-as számhoz illik, kissé stresszesen. Épp az előbb tanulhatta meg a sirály, hogy következmények nélkül nem érdemes macskákkal kekeckedni. "Szokás szerint" nekiment a macskának amint meglátta, de az mikor sarokba szorult, visszacsapott. Szerencsére csak egyszer, de az is elég volt, hogy a kismadár egy életre megtanulja szerintem. Akkora ordibálás lett, kitárt szárnyakkal menekül, majd bekúszott a cipősszekrény alá. Szegény nagyon megijedt. A fején lett egy kis seb, szerencsére tényleg kicsi, viszont a szeme fölött. Remélem a szemébe nem kapott bele az a hülye macska. Bár megérdemelte. És sajnos jobb most még ilyen tapasztalatokat is szerezni, mert a vadonban sajnos várni fog rá rosszabb is. A sirályok nem valami kedves állatok, még egymással sem. :( Amúgy nem tudom mit csináljak. Kedden kimegyek a tengerparti kis állatkert-szerűbe megkérdezni, hátha nekik van valami ötletük. Mert a legnagyobb baj amúgy, azon kívül, hogy lakásban nevelkedik, hogy nem szocializálódik. És ez egyre jobban látszik rajta. A seggét még mindig véresre rágja ha egyedül hagyjuk. :( Nem hiszem, hogy vitaminhiány miatt, mert tényleg elég változatos kajákat kap. Ma például a marha darálthús volt terítéken a macskakaja mellett. A halat nem hajlandó megenni egyáltalán már. Se a garnélát...:( Raktam kis bérescseppet a vizébe is, hátha az is jót tesz. Fizikailag amúgy szerintem szépen fejlődik, megjelent egy újabb sor toll a szárnyai végén. Viszont ami fura, hogy vissza felé fejlődik az étkezéseit illetően. Már az elejétől szépen evett a tálból, földről, de most meg semmit nem hajlandó kb felvenni, mindent a szájába kell rakni. Viszont erőltetni nem kell, leülök elé, odarohan és erőszakosan kitépi a csipeszből amit adok neki (amennyiben az megfelel az pillanatnyi ízlésének). Sokszor annyira türelmetlen, h kb már engem is majdhogynem megcsíp. Kb lökdösi a kezem, hogy adjam gyorsabban. Ma talán kevésbé félt már tőlem, de a felvevésnél már rá kell dobnom egy rongyot, hogy ne csípjen meg és ne is kapálódzon, nehogy megsértse a szárnyát. Ami még ma történt, hogy összeszereltem az első kifutóját. Nem nagy, és egyenlőre még csak kerítés (1,25x1,25). Viszont legalább ki tudtam vinni kicsit a szabadba. Bár full be volt szarva az elején, és utána is csak azért állt fel, hogy megpróbálja magát kiverekedni, azért jó, hogy kicsit hallhatta a kinti zajokat. Bár én nem voltam tőle annyira nyugodt. Végig az ablakban sasoltam, hogy nehogy elragadja egy sas (vagy vmi más...:D). Bár mondjuk kizárt, hogy időben ki tudtam volna vetődni megakadályozni. De legalább így nem maradtam volna le róla... :( Kb 1,5 órát volt kint. Mindenesetre ha nem tudom elpasszolni, kell szereznem hálót. Most még a többi madár ellen, később, meg, hogy ne tudjon kirepülni, amíg nem áll készen. Már kitaláltam, hogy oldanám meg az ablak alatt a dolgot. De beszélnem kell a gondnokkal, hogy fordítsa el a fejét pár hétig, és próbálja nem észrevenni. Nem hinném, hogy legális lenne a dolog, bár a koli szabályzat ilyen esetre nem tér ki. Na vajon miért?! :D Modjuk két éve mikor létrát építettünk a macskának, hogy fel tudjon jutni a tetőre, és azon keresztül haza, elég sokáig elnézték nekem. Remélem ezt a pár hetet is el fogják. Amúgy az is jó sztori volt, a macska tréningelése...:D Ezen kívül beszélnem kell a szomszédaimmal is, akiket esetleg zavarhatna a csipogás, hogy ugyan viseljék már el pár hétig, nappal. Éjszakára akkor sem hagynám kint, de nappal azért jó lenne kirakni levegőzni. Szerencsére kevés szomszédot érintene a csipogás, viszont mivel olyan jó helyen lakunk, kb mindenki aki a koliban lakik látná, mit művelek. Röpke 650 ember...:( Jóóóó lesz...:D Viszont ha a madár itt nőne fel végül és innen repülne ki, lehetne a koli hivatalos madara is akár, etethetné mindenki közösen, aztán bekerülhetnénk vele a Tv-be is, vagy a cirkuszba...:D Jó kis távlati tervek...:D Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Egyenlőre remélem túléli a stresszt, amit a macska okozott, ill ő saját magának, aztán majd meglátjuk mit mondanak a zooban. Azért remélem nem azt, hogy feljelentenek, aztán fizethetek valami természetvédelmi bírságot, vagy mehetek a sittre, mert megpróbáltam megmenteni egy sirályt...:D Mára ennyi, jó éjt! :D

dscn2581.JPG

jún
22

Csak egy sirály?!

| Szerző: candy747 | 4:38 pm

Ma éppen ezt kaptam meg, hogy "szedjem össze magam vagy szüljek gyereket, mert ez csak egy sirály". Máskor meg, hogy ez csak egy macska, egy pók, egy csiga, akármi, és van belőle sok. Csakhogy mondjak valamit, emberből is van, kb 7 milliárd! A másik meg, amit folyton hallok, hogy de természetes szelekció. Az embernél is létezik, pl influenza, malária, sorolhatnám... Vagy csak autóbaleset. Mégis megteszünk mindent, hogy mindenkit megmentsünk még akkor is, ha se keze, se lába, mert hát ember. Mert mi felsőbbrendűek vagyunk. De kérdem én, miért is?! Azért, mert nem értjük az állatok nyelvét, mert közelről sem tudjuk az ő fejükben mi játszódik le, hogy mit éreznek, vagy mit miért tesznek, mi miért lennénk jobbak?! A másik meg kérdem én, hogy azok az emberek, akik azzal jönnek, hogy miért érdekel annyira egy állat sorsa, mikor emberek ezrei halnak meg naponta, meg gyerekek szenvednek világszerte, kérdem én, ők mit tesznek értük?! Mert gondolom semmit! Könnyű azzal takarózni, hogy én őket sajnálom, de értük úgysem tudok semmit tenni, így nem teszek semmi. És emiatt az állatokért sem! Vagy a maximum, amit megtesznek sokan, hogy a lelkiismeretüket nyugtassák, hogy tettek valamit, hogy beadják a ruháikat a segélyszervezetekhez. Amikből persze szinte semmi nem jut el ténylegesen oda, ahova szánták. Eladják, elosztogatják, elhasználják maguk, kidobják és majd a maradék nagyon ki százaléka egyszer elindul egy kamionnal....:(

Folyton megkapom, hogy őrült vagyok, meg nem normális, mert valószínűleg mikor az érzéseket osztották és többször álltam sorba. Vagy valami fejlődési rendellenesség révén nekem nagyobb, vagy több szívem van, mint az átlagnak. De ti mit tesztek másokért, egymásért és a világért?! Könnyű behunyt szemmel járni, átgázolni az útra vetődött kisállatokon, mert hát minek jött oda, sőt átgázolni másokon is. Elfelejteni, ha mások segítettek nektek bármiben. Segítetek akár csak kicsiben is, a családtagjaitoknak, a barátaitoknak?! Vagy a néninek, aki végigdolgozta az életét egy TSZ-ben, és hónap közepére annyi pénze nincs a nyugdíjból, hogy elmenjen a fiához busszal segítséget kérni Adtok neki pénzt buszjegyre? Vagy vesztek virágot a nyugdíjas nénitől az aluljáróban anélkül, hogy ténylegesen elhoznátok a virágot?! Csakhogy segítsetek neki?! Vagy felveszitek az autópályán sétáló srácot, akinek lerobbant a kocsija és aki fél óra próbálkozás után feladta és gyalog indult el a munkába, mivel senki nem akart neki megállni?! Vagy felveszitek a stoppoló cigánylányt, aki haza próbál menni?! Vagy bevásároltok a néninek, aki bemegy a közértbe napi egy zsemléért és 1 szelet párizsiért?! Mikor még a boltos is a fejedhez vágja utána, akinek a forgalmát lendítetted fel, hogy "De nagylelkűnek tetszik lenni"?! Ti mit tesztek??? Mert én az állatok segítése mellett ezeket is megteszem. Szó nélkül segítek bárkinek, aki rászorul, aki segítséget kér. Még azután is, mint előtte rengetegszer egy "köszönöm"-öt sem kapok utána. Ami bánt egy életen át! De újra meg újra megteszem, mert remélem, hogy egyszer majd más lesz a világ. Vagy az emberek. És persze azt is megkapom, hogy ez nem lesz így, adjam fel, ne segítsek. Meg úgysem tehetek semmit és úgysem fogok visszakapni semmit! De igen tehetek, mint ahogy mindannyian. Senki nem képes megváltani a világot, de kicsiben, a környezetedben észreveheted, hogy tehetnéd azt jobbá! Az ember legnagyobb hibája az önzőség. Az "az csak egy állat" kijelentésre mikor azt mondom, az csak egy telefon vagy egy autó, mindenki felháborodik. Mert hát az nem egy telefon, az az Ő telefonjuk. Pedig annak nincs lelke, és valójában értéke sincs. :( Ideig-óráig okozhat örömöt, de mikor majd megöregszünk, nem hiszem, hogy bárki is azt fogja felemlegetni, hogy jajj, de szép telefonom volt 18 évesen. Senki nem emlékszik idővel a tárgyakra. Csak az emberekre, az élményekre, a pillanatokra! Az érzésekre! Én nem vagyok vallásos, nem mondom, hogy nem hiszem, hogy nincs élet a halál után, de azt viszont biztosan hiszem és tudom, hogy itt és most csak egy életünk van és én azt szeretném jól élni! A saját értékrendem szerint, amiben igen is a mások segítése benne van. És a másokba nekem minden élet számít, nem csak az emberélet. Nem szidom a melegeket, a transzvesztitákat, mert szerintem mindenki úgy él, és azzal, akivel szeretne, akivel megtalálja a boldogságot! Ezt jelenti a szabadság! Hiszem, hogy mindenki szabadon lehet hülye amíg azzal nem károsít senkit! Nem vagyok vegetáriánus, mert habár rémesen érzem magam attól, ahogy az állatokat neveljük a vágóhídra, mivel annyian vagyunk már, hogy máshogy nem lehet, de a szervezetünknek kell a hús. Azok az állatok nem hiába halnak meg legalább. Nem bírálom a horgászokat, vagy vadászokat akik megeszik amit levadásztak, de azt igen is elítélem, ha az emberek ok nélkül, puszta szórakozásból oltanak ki egy életet! És nem csak a nagyvadakét. Ha van lehetőségem, kirakom a pókokat a lakásból ,nem lépek rá a bogarakra, és eső után arrébb pakolom a csigákat, hogy más se tegye. Lehet emiatt tényleg őrült vagyok, de én azt kívánom, bárcsak több ilyen őrült lenne a földön, mint én, mert szerintem akkor a világ egy jobb hely lenne, ahol az emberek nem ölnék egymást halomra olajért, vallási okokból, vagy csak "just for fun". :( Szerintem a világ nagyon rossz irányba halad, de csak mi változtathatunk rajta, kicsiben, kezdve a hozzáállásunkkal! Ma egy sirály, holnap lehet egy tucat árva gyerek... Ennyi!

jún
22

dscn2615_1.JPG

dscn2624_1.JPG

dscn2631_1.JPG

Elköltözött. :( Ez önmagában is eléggé nehéz, és fájdalmas lenne, mert annyira megszerettük a kis szarost, a halszag és a lakásban uralkodó áldatlan állapotok ellenére is. Viszont ahova vittem, az még nehezebbé teszi a dolgot. Elvileg egy vadmentő állomás, a szigetünkön az egyetlen engedéllyel rendelkező. Konkrétan egy kisváros/falu közepén lévő családi ház udvarán vannak elkerít "ketrecek" a mentett állatoknak fenntartva. A sirálylak egy kb 2x2-es, fa fallal körülvett, tetején lehálózott helység. Ezen belül egy kb 0,5x1 méteres fa dobozzal, amiben a 4 másik sirály dekkolt, konkrétan a saját szarukban ülve két üres konzerv macskakajás dobozzal és egy koszos tál vízzel. A nő szerint ennyi hely nekik ekkor még elég, mert még kicsit. Kb egykorúak a mienkkel, de fele akkorák. Mikor kérdeztem mióta vannak itt, azt mondta a nő, hogy kb 2-3 hete. 3 testvér plusz 1, de nem tudta megmondani melyik a kivülálló. Kérdeztem szintén, hogy mikor szokta őket kb elengedni, mennyi idősen, erre sem nagyon kaptam választ, illetve a nem tudom pontosan, mert sokféle madár van itt, nem tudja melyiket mikor... De már 25 éve foglalkozik ezzel... Gyakorlatilag szerintem semmit nem tud a madarakról. Berakta a sirályunkat a többi közé, a dobozba. Ő persze kezdettől szabadulni akart, és elkezdte ütni a rácsot. Mondtam neki, hogy nálunk sokkal nagyobb helyhez szokott, és szeret rohangálni, meg "röpköd" folyamatosan. De ekkora helyen ezt nem lehet. Mondta, hogy a többiek még nem csinálják. Persze elbőgtem magam már az elején, annyira sokkolt a tény, hogy meg kell váljak a madártól, és pláne, hogy ott kell hagyjam. Nagyon nem akartam. Végül addig bőgtem ott, míg a nő kivette először a mienket, majd a többit is a dobozból. A mienk persze egyből elkezdett "röpködni", és nem hiszitek el, de a többi csóri is. Jóhogy nem csinálták eddig, annyi helyük nem volt, hogy a szárnyukat kinyújtsák. Elkezdtek utána körbe-körbe rohangálni boldogan. Azt mondta a nő, hogy jé, lehet tényleg itt az idő, hogy kijöjjenek. Ekkor már teljesen készen voltam. Mondta, hogy döntsek, mi legyen. Marad, vagy viszem. Tudom, hogy a sirályoknak nagyon fontos a szocializáció, ezért végül úgy döntöttem marad. De nagyon szarul érzem magam tőle. Sajnos nem tudom eldönteni, mi lenne neki a jobb. Társaságban éhezni, és szarban feküdni, vagy egyedül jól tápláltan, tisztán kivárni azt a pár hetet még amíg repülhet. Amúgy szerintem a sirály van annyira tiszta állat, mint a macska. Állandóan fürdik, tisztálkodik. De azoknak a szerencsétleneknek esélye sincs ott. :( És már a mienknek sem...:( Nagyon kivagyok. Mondtam a nőnek, hogy szeretném látogatni, hát nem annyira örült az ötletnek. Szerintem 25 év alatt nem találkozott ilyen "őrülttel", mint én, úgyhogy igazán nem kéne belehalni abba, ha pár naponta beenged a ketrecbe a következő pár hétben. Az a legnagyobb baj, hogy nem annyira láttam, hogy érdekelnék az állatok. Lehet csak azért volt kevésbé közvetlen, mert angolul kellett volna velünk beszélni, vagy mert külföldi vagyok, vagy csak egy idegesítő bőgő csaj, aki belepofázik abba amit ő már mióta csinál...Nem tudom. Persze megértem, hogy ha mérges, mert hogy jövök én ahhoz, hogy bármit mondjak, de ő is megérthetné, hogy én viszont mennyi energiát, időt és pénzt fektettem abba a kis szarosba. Hogy nekem mennyire fontos, és aggódom érte. :( Mellesleg az csak egy dolog, hogy életben tartja őket, megtanulnak repülni, és mehetnek. Az meg a másik, hogy ezután meddig fognak életben maradni. Mert a szülők még hetekig segítenék a fiatalokat miután kirepültek. Én is úgy képzeltem el, hogy ha akarna, visszajárhatna enni, amíg kell. Egy idő után úgyis megoldaná. De ide nem fognak visszajárni, az biztos. Nem tudom, hogy van-e bármiféle nyomonkövetése ezeknek a "mentett" madaraknak. Hogy meg lesznek-e gyűrűzve például, vagy bármi. De sajnos nem hiszem. Már írtam a nőnek sms-t, hogy pénteken kimennék meglátogatni a sirályt, de nem kaptam választ. :( Remélem holnap válaszol, mert ha nem, elmegyek és rátöröm az ajtót. Vagy ellopom az összeset...:( Nagyon aggódom, hogy jól döntöttem-e...:(

Na, felismeritek a mienket?

jún
21

A sirály holnap elköltözik. :( Felhívtam az állatsegély-szolgálatot ma, mert habár önző módon nagyon szeretném végignézni, ahogy felnő, de tudom, hogy nálunk nevelkednie nem lenne neki a legjobb. Igaz mindent megadunk neki, de a fajtársaira is szüksége van. Szívesen eltartanám hosszú távon, de azért egy sirályból csak ne csináljunk háziállatot. :( Bár tényleg jó lett volna, ha itt röpköd a koli felett, és néha benéz hozzánk. :( Na mindegy. Elvileg ahova visszük van másik 4 sirály. Remélem nem fogják bántani, és nagyon remélem, hogy nekem meg megengedik, hogy látogassam, amíg ki nem repül. (és folytathassam a tudósítást...:D). Igazából a legfőbb oka, hogy kerestem neki végül helyet, mivel jövő héten elutazunk 5 napra, így mindenképpen meg kellett volna oldanom a felügyeletét. És most kire bíznám rá?! Sajna senki nem annyira fanatista, mint én, és kb úgysem bíznék senkiben. Aggódnék folyamatosan, hogy vajon mi van vele, így az utazást sem tudnám élvezni. De azért ez elég nehéz. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis állat mennyire az emberhez tud nőni. Szomorú vagyok, bár tudom neki jobb esélye lesz így az életre. :( Amúgy ma elég fura volt. Egész éjjel, hála a macskás incidensnek félszemű Jacket játszott. Én meg aggódhattam, hogy vajon mennyire sérült a szeme, mert fél szemmel semmi esélye nem lenne túlélni. :( Szerencsére reggelre kinyitotta a szemét, de elég depis volt. Hajnalban nem is evett semmit. :( Később sem nagyon, meg nem nagyon mászkált egész nap. Cserébe velünk sokkal barátságosabb volt. Állandóan jött utánam, kérte a kaját, csipkedte a kezem és a cipőm. Habár semmi nem felelt meg neki ma, tényleg kb semmi. Mindenből max 1-2 falatot evett. Magához mérten keveset is ma. Amikor felvettem, hogy berakjam a vízbe, vagy mikor lemértem, már nem támadt, bár azért nem díjazta a kézbevevést. Amúgy 307 gramm, ami elég jó. A szárnyán egyre több a toll, de a seggén egyre kevesebb, mert az önpusztításról még mindig nem szokott le. :( 

Remélem jó döntést hoztam, de az biztos, hogy pár napig bőgni fogok. :( Peti habár nem akart a sirályhoz kötődni, a tavalyi kiscica elvesztéses eset miatt, de azért ma megkérdezte: "Holnap már el is visszük? Azt hittem, csak megnézzük a helyet" :D Na ja, megnézzük, megfelelő lenne-e a sirályunknak, mert csak akkor adjuk oda, ha legalább Hilton szintű kiszolgálást kap ott. :D Szóval lazacot dinnyével...:D Azért remélem jó helye lesz, mert ha nem visszahozom. :D 

 

A mai nap margójára: tegnap este vettem észre, hogy a naptárunkon júniusnál sirály van...Hmmm... Vajon ez a sors keze?! :D

dscn2590.JPG

dscn2591.JPG

dscn2603.JPG

jún
18

A sirály - 12. nap

| Szerző: candy747 | 9:30 pm

A Sirály egyre többet dumál, meg panaszkodik. Megnőtt a mozgásigénye is. Mászkál fel-alá. Ha beteszem a "tóba" már élvezi, kivéve az oda vezető utat, mert akkor visít, mint a fába szorult féreg. :( Ma csak a macskakaja felelt meg őfelségének, se a garnéla, se a lazac nem kell már. Mondjuk annyiból nem baj, hogy a macskakaja olcsóbb, viszont attól még büdösebb ami kijön a másik végén. A lakásunk kb mint valami istálló...:( Nem túl vendégbarát hely, úgyhogy most még pár hétig ne látogasson senki. :D Holnaptól asszem ideje kicsit kirakni szellőzni, hogy kintre eregessen...:D Na meg hogy szokja a környezetet is. Már játszani is játszik a wcpapirgurigával. :D  Amúgy ma nem sok minden történt, evett szart, aludt, nyavajgott. Szóval, csak a szokásos. Most még itt röpköd, de ideje lefektetnem lassan...:D

Azért íme pár videó máról:

Mintha hallgatna rám...amúgy csak véletlen...:D

Ilyen lesz, ha nagy lesz...:D

 

Ja és ma ezt találtam a Facebookomon: "Lehet tréningelni a vad sirályt?"

https://www.facebook.com/fjordogbaelt/videos/1112138815491241/

 

jún
17

A sirály - 11.nap

| Szerző: candy747 | 10:02 pm

Na, ma majdnem kinyírta magát, kétszer is. Először reggel, mikor adtam neki egy kis kenyeret, mondván, hogy a természetben is kb ehhez fog a legkönnyebben hozzájutni, így ideje elkezdeni tréningelni rá. Rá is vetette magát egyből, majd egy jó nagy darabot megpróbált letuszkolni a torkán. Na ekkor dobtam el a kamerát és rángattam ki a csőréből. Nem díjazta a dolgot, és keservesen el kezdett sírni, majd bekucorodott a sarokba. Csóri kicsit sokkot kapott. :( Másodszorra most este akadt majdnem egy nagyobb a szöcskechipsből. :( Elég nehéz eltalálni az ízlését, full válogatós, nem ám azt eszi, amit elé raksz. Végig kell minden alkalommal kínálni, hogy akkor éppen mihez is van kedve. Elkényeztetett egy sirály! Ma megkaptam osztálytársamtól, hogy nem tudom, milyen anyának lenni, mert nincs gyerekem. Hát nem tudom, szerintem van, csak az enyém tollas. :D Hisztis, akaratos, válogatós, mint valami kamasz. Ja és tegnap délután rátört a depresszió is. Elkezdte módszeresen az önmegsemmisítést. A seggéről jó nagy foltban kitépkedte a tollait. :( Emiatt kibővítettük az életterét, úgyhogy már a kis konyhánkban is szabadon összefoshat mindent...Full higénikus, de Peti szerint úgysem a padlóról eszünk...:D Amúgy meg mi gondoskodunk arról, hogy mi menjen bele, és csupa gourmet kaja. Emberek nem élnek ilyen jól, komolyan. Depresszió ellen amúgy, nem tudom miért, de jött az ötlet, hogy ideje belevágnunk a vízbe. Persze először nem sikerült eltalálnunk a méretet, leért a lába, úgyhogy jól kiszúrtunk vele, emeltünk a vízszintet. :D És...elkezdett úszni. Amúgy szerintem a dolog bevált, kicsit lenyugodott, utána vagy egy óráig el volt magával (tollászkodott). A vízbe behelyezés egy hiszti, a kivevés kevésbé, addigra más sokkos szegény. :D Na jó, nem.. Amúgy ezt ma is eljátszottuk, ma már kifejezetten látszott, hogy élvezi. Már elkezdte a fejét is alámeríteni...:D Lassan dobálhatom a vízbe a halakat is (élve, jájjj...). Egyébként tegnap lejátszottam neki egy kis tengerzúgást sirályhanggal szintén depresszió űzésként. Youtubeon van fent 11 órás verzió. Lehet végtelenítve kéne neki adni az adást, csak hogy beszélni is megtanuljon. :D Amúgy most is bekapcsoltam, hátha én is megtanulok sirályul. :D Ami még ma érdekes történt, az öngyilkossági kísérletein felül, egyrészt reggel játszott az ágakkal, másrészt találkozott a macskáinkkal. Először a norvéggal, aki csak elsuhant előtte, erre ő, nehogy megijedt volna, de utána rohanva belecsípett a lompos farkába. A macskánk persze nem is észlelte.  A másikkal való találkozást le is tudtam videózni...Úgyhogy mindenki láthatja, ki a bátrabb...Na nem a macska...:D Szó szerint kikergette a lakásból. :D Mára ennyi, ideje aludni menni (a sirálynak, mert én mióta itt van kb nem alszom...:( )

Íme a képek meg a videók...:D

dscn2514.JPG

Tószimulátor 1.0

dscn2517.JPG

dscn2525.JPG

Nyammiiii, rovarchips...:D

dscn2535.JPG

Hát nem lennék természetfotós...mire sikerül egy képet lőni arról amit szeretnék...és még az is homályos...:D De látjátok már mekkora a szárnya?! :D

dscn2539.JPG

Mindeközben a bejárati ajtóban...És egyik sem a mi macskánk...:D A "befogadott" hajléktalanok, akiknek tuti házat eszkábáltam össze a télen...:D

dscn2551.JPG

dscn2553.JPG

dscn2555.JPG

jún
16

Igen-igen, már 10 napja boldogítjuk egymást a sirállyal, és ami a legjobb, minél jobban megismer, annál jobban utál. Néha rohamszerűen rátör a rettegés, elkezd rohangálni, közben meg őrült módon visít rám...Csóri. Azt hiszem eléggé ingerszegény környezetben él, azért ilyen. Szerintem el kell kezdenem sétáltatni, mégha attól is kiveri a víz. :( Amúgy tegnap mértem utoljára (mert már nagyon nem hagyja magát), akkor 210 gramm volt. de ahogy olvastam, a felnőtt tömege is csak olyan 360-500g, úgyhogy jól állunk. :D A tolla már szépen nő a szárnya végén, bár még dugdossa előlem. :D Ja és ma rájöttem, hogy milyen sirállyal is van dolgom. Jelentem viharsirályt nevelek (Larus canus ;) ). Legalábbis annak tűntek a szülei, de amúgy ezek mind egyformák. :D A jó hír, hogy középtermetű, így a szárnya csak 100cm körüli lesz, hurrá! Viszont ami rossz hír, hogy a szülei kb 2 hónapig gondoskodnak róla legalább, habár elvileg képes repülni olyan 1 hónap után, meg kaját találni magának. Na puff, nem tudom hogy fogom ezt megoldani. Nagyon nem gondoltam ezt át...:( Mondjuk azért ha már így esett, örülök, hogy legalább visszacsempészni nem próbáltam meg, mivel olvastam, hogy nem csak egymás, de még a saját kölkeiket is megeszik, ha épp kimaradt a vacsora. Szegény valószínű erre a sorsra jutott volna. Így meg a fürdőnkig. Én meg elmondhatom magamról, hogy míg mások a wc-n ülve olvasni szoktak, én meg sirályt etetek. Jó móka...:D Meg még egy vicces sztori, csakhogy lezárjam a mai napijelentésem. Ugye tegnap volt a vizsgám az egyetemen, 6 órás rettenet és mivel elég sokáig távol kellett lennem, és hát aggódtam, mint minden rendes "anyuka", hogy mi lesz a gyerekkel, ezért megkértem a felügyelőket, hogy hadd menjek ki telefonálni egyet. Az indoklás: "Szeretném felhívni a barátomat, hogy keljen fel, és etesse meg a sirályt!" Szerintem mindenki el tudja képzelni, hogy mi volt a reakció...:D De amúgy megengedték, hogy telefonáljak, angolul. De nem vagyok benne biztos, hogy a vizsga miatt kellett angolul beszélnem. Lehet csak tudni akarták, tényleg van-e sirályom...:D Mellékelek pár képet, csakhogy lássátok, milyen jó dolga is van a dögnek. Amúgy képes lenne teli tál mellett éhenhalni, iszonyat finnyás, nem eszik meg mindent, és mindig amit elé rakok. Ja és habár svédasztalos az ellátás, és képes lenne magától is eszegetni, azért elvárja, hogy a szájába tegyem. Még akkor is, ha közben meg tiltakozik ellene. Azt hiszem kamaszodik..:D

Kimossa a csőrét, mert a macskakaja ragadós...:D

dscn2503.JPG

Olvas...:D Ráadásul lakásokat nézeget...asszem tényleg nem tetszik neki nálunk. :D

dscn2506.JPG

A svédasztal...

dscn2509.JPG

dscn2511.JPG

Na, mit nézel?! Nem láttál még sirályt? :D

dscn2512.JPG

 

süti beállítások módosítása