jún
22

dscn2615_1.JPG

dscn2624_1.JPG

dscn2631_1.JPG

Elköltözött. :( Ez önmagában is eléggé nehéz, és fájdalmas lenne, mert annyira megszerettük a kis szarost, a halszag és a lakásban uralkodó áldatlan állapotok ellenére is. Viszont ahova vittem, az még nehezebbé teszi a dolgot. Elvileg egy vadmentő állomás, a szigetünkön az egyetlen engedéllyel rendelkező. Konkrétan egy kisváros/falu közepén lévő családi ház udvarán vannak elkerít "ketrecek" a mentett állatoknak fenntartva. A sirálylak egy kb 2x2-es, fa fallal körülvett, tetején lehálózott helység. Ezen belül egy kb 0,5x1 méteres fa dobozzal, amiben a 4 másik sirály dekkolt, konkrétan a saját szarukban ülve két üres konzerv macskakajás dobozzal és egy koszos tál vízzel. A nő szerint ennyi hely nekik ekkor még elég, mert még kicsit. Kb egykorúak a mienkkel, de fele akkorák. Mikor kérdeztem mióta vannak itt, azt mondta a nő, hogy kb 2-3 hete. 3 testvér plusz 1, de nem tudta megmondani melyik a kivülálló. Kérdeztem szintén, hogy mikor szokta őket kb elengedni, mennyi idősen, erre sem nagyon kaptam választ, illetve a nem tudom pontosan, mert sokféle madár van itt, nem tudja melyiket mikor... De már 25 éve foglalkozik ezzel... Gyakorlatilag szerintem semmit nem tud a madarakról. Berakta a sirályunkat a többi közé, a dobozba. Ő persze kezdettől szabadulni akart, és elkezdte ütni a rácsot. Mondtam neki, hogy nálunk sokkal nagyobb helyhez szokott, és szeret rohangálni, meg "röpköd" folyamatosan. De ekkora helyen ezt nem lehet. Mondta, hogy a többiek még nem csinálják. Persze elbőgtem magam már az elején, annyira sokkolt a tény, hogy meg kell váljak a madártól, és pláne, hogy ott kell hagyjam. Nagyon nem akartam. Végül addig bőgtem ott, míg a nő kivette először a mienket, majd a többit is a dobozból. A mienk persze egyből elkezdett "röpködni", és nem hiszitek el, de a többi csóri is. Jóhogy nem csinálták eddig, annyi helyük nem volt, hogy a szárnyukat kinyújtsák. Elkezdtek utána körbe-körbe rohangálni boldogan. Azt mondta a nő, hogy jé, lehet tényleg itt az idő, hogy kijöjjenek. Ekkor már teljesen készen voltam. Mondta, hogy döntsek, mi legyen. Marad, vagy viszem. Tudom, hogy a sirályoknak nagyon fontos a szocializáció, ezért végül úgy döntöttem marad. De nagyon szarul érzem magam tőle. Sajnos nem tudom eldönteni, mi lenne neki a jobb. Társaságban éhezni, és szarban feküdni, vagy egyedül jól tápláltan, tisztán kivárni azt a pár hetet még amíg repülhet. Amúgy szerintem a sirály van annyira tiszta állat, mint a macska. Állandóan fürdik, tisztálkodik. De azoknak a szerencsétleneknek esélye sincs ott. :( És már a mienknek sem...:( Nagyon kivagyok. Mondtam a nőnek, hogy szeretném látogatni, hát nem annyira örült az ötletnek. Szerintem 25 év alatt nem találkozott ilyen "őrülttel", mint én, úgyhogy igazán nem kéne belehalni abba, ha pár naponta beenged a ketrecbe a következő pár hétben. Az a legnagyobb baj, hogy nem annyira láttam, hogy érdekelnék az állatok. Lehet csak azért volt kevésbé közvetlen, mert angolul kellett volna velünk beszélni, vagy mert külföldi vagyok, vagy csak egy idegesítő bőgő csaj, aki belepofázik abba amit ő már mióta csinál...Nem tudom. Persze megértem, hogy ha mérges, mert hogy jövök én ahhoz, hogy bármit mondjak, de ő is megérthetné, hogy én viszont mennyi energiát, időt és pénzt fektettem abba a kis szarosba. Hogy nekem mennyire fontos, és aggódom érte. :( Mellesleg az csak egy dolog, hogy életben tartja őket, megtanulnak repülni, és mehetnek. Az meg a másik, hogy ezután meddig fognak életben maradni. Mert a szülők még hetekig segítenék a fiatalokat miután kirepültek. Én is úgy képzeltem el, hogy ha akarna, visszajárhatna enni, amíg kell. Egy idő után úgyis megoldaná. De ide nem fognak visszajárni, az biztos. Nem tudom, hogy van-e bármiféle nyomonkövetése ezeknek a "mentett" madaraknak. Hogy meg lesznek-e gyűrűzve például, vagy bármi. De sajnos nem hiszem. Már írtam a nőnek sms-t, hogy pénteken kimennék meglátogatni a sirályt, de nem kaptam választ. :( Remélem holnap válaszol, mert ha nem, elmegyek és rátöröm az ajtót. Vagy ellopom az összeset...:( Nagyon aggódom, hogy jól döntöttem-e...:(

Na, felismeritek a mienket?

A bejegyzés trackback címe:

https://kissandreams.blog.hu/api/trackback/id/tr48830580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása