Habár nem vagyok vérbeli zoológus (csak papírom van róla), de az állatok ösztönösen mindig engem találnak meg, akármerre is járok. A koli összes hajléktalan macskája messiásként követ már mindenhova, ha kell, ha nem. Két napja hazafelé jövet egy fióka rohant át előttem, szó szerint, egy elég forgalmas úton. Persze azonnal megálltam, szerencsére pont volt az út mellett szabad parkoló, hogy utána fussak, mielőtt matrica lesz szegényből. Sajnos múlt héten egy fekete rigó fióka esetében túl lassú voltam, ami eléggé megviselt, így pláne úgy éreztem, hogy gyorsan kell cselekednem. Miután levadásztam a "kölköt", körbenéztem, hova is tegyem, de még egy bokor sem volt a környéken, csak boltok, sok utca, sok beton. :( Jobb ötletem nem lévén hazahoztam. Majd egyből beizzítottam a zoológus forróvonalat, hogy valaki mondja már meg mit szereztem be már megint, mert én csak odáig jutottam, hogy parti madár, de még életemben nem láttam ilyet. :D Fiókákról nem nagyon tanultunk az egyetemen, cserébe az összes rovar csápízeinek a számát be kellett magolni, de minek, úgysem maradt meg...:D Na sebaj. Kiderült, hogy a kis pelyhes egy SIRÁLY. Ez részben jó hír, mert könnyű neki enni adni, mert hát mit is eszik az urbanizált sirály, hát szemetet, köztük a kedvenc fogásával a McDonaldsos sültkrumplival. Na, de ami rossz hír, azon felül, hogy ami az egyik végén bemegy, a másikon egyből ki is jön, mindegy épp hol van (azaz "olyan mint egy Jetski" - Márk), az, hogy K...a nagyra nő, konkrétan fél méteresre 140-150 cm-es szárnyfesztávval...Mert így ránézésre még véletlenül sem a kisebbik fajt fogtam ki. Igen jól fog mutatni a kis lakásunkban mikor majd egy 1,5 méteres sirály röpköd körbe-körbe...Egyenlőre csak a wc-t foglalta be, mert persze a kalitka nem felel meg őkelmének. Akkor mint egy csirke, de pörög mint a motolla és rohangál folyamatosan. Hihetetlen mennyi energiája van. :D Persze mielőtt száműztem a budiba, megpróbáltuk visszavinni, kétszer is, de nem igazán tudtuk hol hagyni. Még a tóhoz is kimentünk, hátha örökbefogadja "valaki", lévén, hogy telepesen költő madárról van szó, de sirályok le sem szarták. A vége az lett, h a csibe beesett a tóba (mert, hogy kicsit sem mesterséges, magas fallal), én meg zuhanórepülésben utána, át a csalánon, hogy el ne süllyedjen. De jelentem, már úszik a vízen. :D Na de azért a tó közepéről nehéz lett volna kipecázni. :D Hazafelé még kaptam egy két kedves megjegyzést, hogy de édes, de úgyis meghal...Hát lehet. Sajnos benne van a pakliban (túlélési ráta 20-40% a sirályológusok szerint), de azért próbálok nem így hozzáállni. Bár szerintem most nem is az a kérdés, mi lesz ha elpusztul, hanem, hogy mi lesz ha nem?! Szobasirály??? Már a röpde építését tervezgetem, meg hogy, hogy fogom halászni és repülni tanítani. Elvileg jön zsigerből, na de ha nem?! És vajon meddig kell "megtartanom"? Na meg, hogy mennyi idő után lesz az édi-bédi kissirályból egy vérengző, pszichopata "Hitchcock bird", aki majd letépi a karom egy falat halért. Szóval sok a kérdés, gondolom, majd idővel eldől. Egyenlőre életerős, köszöni jól van, nagyon megfelel neki a hering-lazac-garnélarák-tojás-gyümölcs kúra (mert fő a változatosság, ugye...) és egyenlőre még a szállás miatt sem panaszkodott. Csak ne utálnám a tengeri herkentyűket, amiktől már az egész lakás bűzlik. :D Igyekszem majd tudósítani a helyzetről, hátha valakit érdekel...:D
Szerintem sirályul néz ki, nem? :D (ma 91 gramm)
