Hát igen. Ez a harmadik hetem, de valahogy ezen a héten úgy érzem, hogy minden energiám kezd elszállni. Minden nappal egyre fáradtabb vagyok. Nem elég, hogy 3,5 órán át szívják a vérem a kis törpevámpírok, de kb egész nap agyalok is azon, mit kéne csinálni, meg hogy. Kissé (nagyon) rápörögtem. :D Ma kicsit túl is toltam. Pár szülő később jött a gyerekéért, így maradni kellett kicsit tovább, majd megjelentek páran, akik szülőire jöttek. Az egyik kislány nagyban veszekedett az anyjával, hogy de ő menne haza, anyunak meg persze fel kellett mennie, úgyhogy mivel délután semmi dolgom nem volt, gondoltam felajánlom, hogy addig szórakoztatom kicsit. Ebből az lett, hogy a nyakamba szakadt 5 várakozó gyerek. Elkezdtem velük Halloween-i kártyát gyártani. A kollégáim mondták, hogy mennek, és nekem is kéne, mert hát én nem kapok ezért pénzt. Mondtam, hogy sebaj, nem hagyhatom ott őket mielőtt befejezik amit elkezdtünk. Lehet kicsit mérgesek most. Túl lelkes vagyok, amit nem szoktak szeretni. Dehát sztahanovistának lettem nevelve, jó magyarosan. Másrészt meg nem érthetik, mennyire felüdülés nekem végre normális munkát csinálni, amit szeretek 4 évnyi takarítás, éttermezés után. :D Dánia, de legalábbis a környék összes wc-je tőlem csillogott ezelőtt, bakker. :D Ráadásul végre vannak kollégáim, és emberek vesznek körül. Mégha törpék is főleg. :D Na mindegy. Ezt ők úgysem érthetik meg szerintem. :D
A kisemberekre visszatérve minden nap egyre többen másznak a nyakamra és kiabálják, hogy "Teeeacheeer" meg "Andreeeeaaaaa", azon a jó éles sipákolós hangjukon. :D Vagy csak simán mögém lopóznak és böködnek az ujjukkal, hogy segítsek. De csak két kezem van bakker...:D Nekik ez valószínű nem tűnik fel. Nulla türelem. :D Ma már 5 fiú is csatlakozott hozzám, pedig eddig csak elvétve volt 1-1, az olasz kisfiún kívül, aki mindig elsőként rohan hozzám. És aki mellesleg hiperaktív, úgyhogy úgy szokott eltűnni és feltűnni újra, ahogy jött. :D Ja és a kedvencem, mikor mennek mellettem dánul a "csak angolul beszél", vagy "kérdezd meg tőle, érti a dánt", vagy a legjobb: "hogy is hívják?" :D Jó is az, mikor 3 nyelven dumálnak hozzám (német a harmadik), egyszerre vagy 20-an már.
Délután 15-kor esznek, utána már csak rajzolni lehet, vagy az udvaron játszani. Ez számomra úgy néz ki, hogy folyamatosan nyüstölnek, kinek, mit rajzoljak. Itt egy Elza, ott egy Panda. :D A mai kedvenc: rajzolj Barbiet! :D YEEEE! Rá kellett jönnöm, hogy ha az ember gyerekeknek rajzol, el kell felejteni a részleteket, a tökéletességet. Se idő, se igény nincs rá. Nekik minden gyönyörű, ami két vonalnál többől áll. :D Sőt ha már képes vagy egy egyenes vonalat rajzolni, akkor jön a kérdés: "ezt hogy csináltad???" Persze mindig mondom, gyakorlás. :D Amúgy vannak köztük őstehetségek. Tegnap találkoztam egy kis picassóval. Szó szerint. A kissrác kb 9-10 lehetett, de komolyan kb olyan képet dobott össze, mint Picasso. Mondtam is neki. És tudta is kiről beszélek. :D Durva. Ennek örömére ma ő is velem rajzolt amúgy :D
Ja és még arra is rájöttem, hogy szó szerint mindenre fel kell előre készülni, mindent előre oda kell készíteni, feldarabolni "konyhakészre", mert ha adsz a gyerek kezébe egy A3-as lapot, hogy vágjon ki egy 4cm-es napocskát, tuti a közepéből akarja. :D Hihetetlenül pazarolnak, még semmi logika. :D Ja és az osztozkodás sem megy. Mindenkinek külön olló és ragasztó kell, különben jön a "Teeeeacheer", "Andreeeeaaaa". :D
Pár kép (Sajna a gyerekekről nem nagyon csináltam még, elfelejtem mindig megkérdezni, hogy lehet-e egyáltalán)
