Hát, ha valaki nekem anno azt mondja, hogy egyszer Dániában angolt fogok tanítani, sőt mi több énekelni, és táncolni fogok harmadikos gyerekek előtt, hát tuti körberöhögöm. Elég sajátos élmény volt, pláne, hogy ők jobban tudták a dalszöveget, mint én. Szóval kicsit sem volt égő. És persze bármit csináltam, nagy bőszen utánozták. Még, hogy nem a majmoktól származunk...Na de, hogy kicsit bővebben is kifejtsem mi is történt ma, kezdem az elején. Fél 8-kor már a suli előtt toporgok a hidegben, hogy kellően felkészüljek az órára, és tutira ne késsek el már az első tanítós napomon. Persze az iskola zárva, mert hát miért is jutnék be előbb, mint a diákok. Háromnegyedkor végre bejutottam, irány a tanári. Feltankoltam kellő mennyiségű, húgymeleg, átlátszó, már-már ihatatlan dán kávéval, hogy biztos ébren maradjak, aztán irány a terem. A gyerekek és a gyakorlatvezetőm már ott volt. Monitor bekapcs, órára felkészül. Persze kb 1 perc alatt elkevertem a kártyapaklit, amit vittem, és amit a csoporbeosztáshoz akartam használni, de sebaj (később meglett persze). Becsengetnek. Yeee, kezdődjön a móka. Bemutatkozom szépen angolul, habár már tudták a nevem, elmondom honnan jöttem. Mindenki néz, látszik, hogy már ezt sem értik. Na mondom ez jó lesz...Az egyik kisrácról kiderül, hogy elég jó angolból, úgyhogy hamar tolmácsot faragtam belőle. Szépen lefordította amiket mondtam. A kis intro után kezdődhet a buli: kis éneklés, tipitapi (merthogy a testrészeket tanultuk). Na itt már vörösödtem zavaromban, pláne, hogy a tanárom hátul állt és mutogatott mosolyogva, hogy csináljam csak. Lehet, hogy ének-zeneibe jártam, de ha egy hang berozsdásodhat, na az enyém tuti már azon a szinten van. De sebaj. Szerencsére a 9-10 évesek még nem kamaszodnak, így a kritikus énjük még nem éledt fel. Miután véget ért a kínszenvedésem, játszottunk egy kis "Simon says" játékot, azaz megmondtam nekik milyüket és hova tegyék. Kezüket a fejükre és hasonlók, mielőtt valaki azt hinné, hogy elküldtem őket a p...ba. :D Ott még nem tartok. :D Utána jött egy újabb kis zenei különlegesség a formákról, majd egy kis Twister. Sajnos, mivel nem sikerült igazán átadni, mit is várok tőlük a nyelvi akadályoknak köszönhetően, így nem annyira élvezték. Emiatt előbb abbahagytuk a "játékot", mint szerettem volna, és mivel természetesen nem készültem több játékkal, így mi maradt, na mi?! Igen, még egy kis énekelgetés. Na mindegy, túléltem.
Ezután, hogy többet ne járjak így, elkezdtem lázasan keresni pár időkitöltő játékot a többi osztálynak, mert még 3-ban elő kell adnom a kis magánszámom. Majd a következő pár órát nyomtatással és laminálással töltöttem. És eljött az idő, menni kellett a következő osztályba. Szerencsére a hatalmas előző órai rutinomnak köszönhetően ez az óra már gördülékenyebben sikeredett. Szerencsémre a második osztályban néha már azt is éreztem, hogy értik miről beszélek. De persze lehet, csak képzeltem. :D Na mindegy, most megyek aludni, mert mindjárt megint kelni kell, és énekelni...:D
U.i: csakhogy senki ne maradjon le, belinkelem a mai zenei csodát :D Lehet otthon gyakorolni...:D
