Sajnos elérkezett a gyakorlatom utolsó hete. Elég sok minden történt az elmúlt pár hétben. Négy harmadikos osztályban "tanítottam" angolul. Főleg énekeltünk meg játszottunk. Az órák elég interaktívra sikeredtek. Nem tudom, otthon milyenek manapság a nyelvórák alsóban, és hogy a gyerekek mennyire élvezik őket, de el kell mondjam, hogy itt nagyon szeretik. Lehet csak azért, mert jó módszert választottam, vagy mert annyira jófej és vicces vagyok ;), de nagyon aktívak voltak az óráimon. Néha ugyan a zajszint eléggé megemelkedett, de némi tapsikolással el lehettett érni, hogy újra csend legyen és magamra irányítsam a figyelmet újra. Pár komplikáltabb tapssor, és már mindenki nagyon koncentrált. Kiabálni nem szeretek. :D Persze a csönd sosem tartott sokáig, így abban az 1-2 néma percben volt esélyem új feladatot adni. :D De összességében, szerintem elég gördülékenyen mentek az órák. :D Néha ugyan kerültem olyan helyzetbe, hogy egy-két osztály túl lelkes volt, és újabb meg újabb feladatokat sajtolak ki belőlem. Amint végeztek valamivel rohantak, szó szerint, hogy kész vagyok, ellenőrizzem le, és akkor most mit csináljanak?! Még jó, hogy fel voltam előre szerelkezve sok-sok interaktív pótfeladattal. Játszottunk társasjátékot, ruhás dominót, kérdezz-felelket, persze mindezt az aktuális témára alapozva (testrészek, ruhák). Talán a legviccesebb az volt, mikor behoztam egy nagy zsáknyi ruhát otthonról és rájuk adtam. Szerencse, hogy fel vagyok szerelkezve mindenféle idiótasággal, mint a Stiches pizsama, Super Marios sapka, Simpson nyakkendő, Harry potter sál, stb. Elég viccesen néztek ki. Ezután körben állva el kellett mondaniuk milyük van és improvizálni egy mozdulatot, amit utána a többieknek meg kellett ismételniük. Persze nem annyira tudják mi az, hogy improvizáció, ebben a korban még eléggé a "majom" fázis van. Utánoznak engem, vagy egymást. De a második körre már előbújt a kreativitás, és kezdett elszabadulni a pokol. A hamadik körben már volt fejen állás, cigánykerék...de élvezték és úgy tanultak és használtak angol mondatokat, hogy kb észre sem vették, mert csak a mozgásra koncentráltak. :D
Ezen a héten a téma az állatok. Persze, gondolom meglepő, de ezt a témát eléggé csípem. :D Úgyhogy kicsit túlzásba is vittem a készülődést. Kinyomtattam és lelamináltam egy millió állatos maszkot, ami miatt persze el is értem, hogy minden tanár rólam beszéljen a suliban, mint a lamináló lányról, aki elhasználja az erőforrásokat. :D Na mindegy. A gyerekeknek választaniuk kellett egy maszkot és megtalálni az állat nevét, majd sorra bemutatkozni egymásnak fel-le mászkálva a teremben. Utána meg jött a helycserés körjáték a "fejekkel". Íme egy kép az osztályról:
Még egy órát fogok tartani állatos témában, de most pár melléknevet is mellékelek nekik. Holnap állatos táblát kapnak a nyakukba és azzal fogunk játszani. Előtte pedig kis bevezetőként, és színészi képességeim fejlesztése végett különböző mellékneveket (szomorú, mérges, szegény, nagy...) fogok nekik elmutogatni. Kiváncsi leszek, hogy fog menni. Én jól szoktam szórakozni, magamon ők is, de kivülről ha látna valaki (pár szerencsés(tlen) már láthatott videón) biztos azt gondolná, nem vagyok normális. :D Lehet nem is tévednek, de a cél szentesíti az eszközt, nem?! :D
Elég szomorú vagyok amúgy, hogy itt kell hagynom a kölköket, megszerettem őket. És szerintem ők is engem. Tegnap elém rohantak a suli előtt, és sorra megölelgetett vagy 6 kiscsaj, hogy ugye ma én tartom az órát? Egy másik osztályban még helyettesekre is szert tettem. Az egyik kislány, aki ugyan nem beszél túl sokat angolul, mindig lelkesen kérdezget (dánul), mindig cipeli a cuccaimat, mikor látja, hogy kezdek széthullni a sok málha alatt. Egyik nap, mikor kezdtem volna az órát, és mielőtt bármit mondtam volna, az egy másik lány elkezdett helyettem rendet tenni, hogy csönd legyen, mert kezdünk. :D Majd ezután, miután elmondtam a bevezetőmet angolul, az egyik kisfiú önként és magától lelkesen fordított az osztálynak. Meg sem kellett kérnem. :D Amúgy ez általánosságban jellemző rájuk. Fordítanak, segítenek egymásnak. Miután az elején megmondtam, hogy én csak angolul fogok beszélni (na nem mintha olyan jó lennék dánból., hogy lenne esélyem máshogy. :D). De egyébként ha néha nem is értik mit mondok, szerintem testbeszéddel és arcmimikával sok mindent el lehet magyarázni. Sokszor kaptam már meg, hogy az arcomra minden kiül, hát ebben az esetben most ez előny. :D
Na befejezem, mert már megint kisregény lett...:D Búcsúzóul megosztom veletek a új kedvenc zenéim :D Lehet otthon gyakorolni...:D
