A mai posztom a kutyákról szól, azaz inkább a mai férifakról. Rég írtam már, de valahogy ezt a témát nem lehetett kihagyni. Sok helyen bukkannak fel a neten vicces képek arról, hogy a mai kutyák mennyire halvány árnyképei az őseiknek. Mennyire elkutyátlanodtak. De vajon erről ők tehetnek?! Mert nyilvánvalóan nem. Minden kutya - leszámítva az alaptermészetükből adódó különbségeket - olyanná válik, amilyenné a gazdája formálja. És természetesen számukra a ma élő emberek szolgálnak példaként. Na, de milyenek is vagyuk mi?! Ahogy én, mint kezdő kutyatartó, akit egy 5 kilós jack russel/uszkár keverék tart otthon sakkban és használ ki a végletekig, rendszeresen tapasztalom, hogy "erős" férfiak úgy ugrálnak el a vérebem elől, mint a filmekben a nők a patkány elől. Konkrétan nem egyszer fordult már elő, hogy a dög, odaszaladva egy padnál ülő "férfi" csapathoz, azokban akkora riadalmat okozott, hogy szó szerint felugrottak az asztalra. És ezt most teljesen szó szerint értve. Ha ez a kis szar kutya, szájában labdával, egész testében csóválva is képes ilyet hatást gyakorolni emberekre, mi lenne ha még a száját is kinyitotta volna?! Amit amúgy senkinek nem kívánok, mert olyan hangja van, amitől az üveg is megreped, de mindenképp halláskárosodást szenvedünk. :D Tegnap este is hasonló eset történt séta közben, mikor találkoztunk két sráccal. Az egyik futva repült fel a tűzrakó helynél elhelyezett pad tetejére, miközben a kutya közeledtére erős jajjgatást hallatott, h "oooohhh, neee!" A haverja röhögött, én néztem hülyén (valószínűleg a fejemre is volt írva, hogy ez nem normális). De mivel rólam van szó, nem is bírtam ki szó nélkül. Persze közöltem a sráccal, hogy tudja-e, mennyire nevetségesen fest. Legalább tudta. Ez is valami. Természetesen nem tudtuk rávenni, hogy felnőtt ember létére szembe kéne néznie a félelmével, és talán egy ilyen kis kutya jó lehetőség lenne a kutyák felé vezető úton. Legalább csak annyira, hogy leszálljon az asztalról. De nem! Elképzelni sem tudom, mit csinál az utcán, ha jön vele szemben egy kutya és nincs pad. Átrohan a túloldalra?! És ha ott is van egy másik, inkább a kocsik közé ugrik?! :D Szóval míg régen a férfiak vadásztak, oroszlánra és mammutra, ma az asztalra ugrálnak, vagy elfutnak egy 5 kilós kutya elől (is). Barátnőmet idézve: "a férfiak kora leáldozott"! Hát igen, én is ezt érzem, sajnos. Már nem csak szöget nem képesek a falba verni, vagy bármit összeszerelni (szintén tapasztalat), de már a bátorság próbán is elbuknak. Nem tudom ez hova fog vezetni, de valószínűleg a végén tényleg csak egy nem lesz. :D
